Szabó T. Anna

 

Boszorkánydal

Ha zúgni hallod a lombokat
– fújj, szél, senkise lásson –
állj a tetőre, bontsd ki hajad
– fújj, szél, senkise lát.

Szél cibálja a fák tenyerét
– fújj, szél, senkise lásson –
szirmait mind elereszti a rét
– fújj, szél, senkise lát.

Ömlik a, árad a, zúg a sötét
– fújj, szél, senkise lásson –
csontodon érzed a szél erejét
– fújj, szél, senkise lát.

Hozza amit hoz hadd vigye el
– szállj, szél, senkise lásson –
dobd le magad, hisz a szél felemel
– szállj, szállj, senkise lát!
 

Sámándal

elevenség bőrmelegség
mozgásban az élet
forró sziklák sóhajtoznak
lelke van a szélnek

dobogással dagadással
bugyborog a sár
föld gyomrában szelek járnak
zubog a mocsár

eső pattog villám csattog
homokkönny pereg
holtat vajúdik az élő
zúgnak a szelek