Kukorelly Endre

Leírások

(1)

Itt van az, hogy aki hangosan beszél, azt kiviszik ide, erre
a kiszögellésre, és lerugdossák a lépcsőn.

Az van, hogy nem szabad csöngetni, és nem szabad
ropogtatni sem, csak a teraszon.

Ha leülsz és én bejövök, akkor
álljál fel.

És hajolj előre, csinál úgy, mint akinek germicid-
kúpot tolnak föl a fenekébe.

Mi a neved, ez volt a kérdés, de
csak röviden.

A rövidített nevedet mondjad,
valami rövidített nevet.

És aztán tűnj el, mert unom, elegem van ebből,
nya, vagyis na.

Nem üldözés, csak te menekülsz, de úgy menekülsz,
hogy közben egy helyben állsz.

Te csöngettél be az előbb, vagy az a
nálad kecsesebb lány?

(2)

Holnap megyek focizni, ha süt vagy
nem esik, remélem.

Hogy esik, mert akkor nem megyek, hanem visszafekszem,
és véletlenül összegyűrök egy újságot.
Ha süt a nap, megállok a középpályán,
és kicsit le-föl mozgok.

Jön a labda, akkor kifli alakban
kiteszem a jobb szélre.

Lesz sörözés, és az lesz, hogy ha gyorsan beszélnek,
és egyszerre, nem értek semmit.

És akkor majd azt mondom nekik, hogy valamivel lassabban
és külön, és ezen derülünk.

Külön mindegyik megkérdezi, hogy mivel foglalkozok, ez is
tetszik nekik, és még egy elég jó kiflit is rúgtam.

Ha véletlenül fagy, akkor nem megyek sehova, csúszkálni
vagy fagyoskodás.

Ha esik, de nem fog, ahogy elnézem, azért mégiscsak
kimegyek, középpálya, sör, lassabban stb.

(3)

Ebédre volt mi volt, savanyított valami
és perec.

Ez lesz a vacsora is, meg lebbencsleves
és túrókrém mazsolával.

Remekül illeszkedik a tévéhíradó, a tele-
sport és a halpusztulás.

A német tévéhíradóban egyszer se mutatták
be a halpusztulást.

Vagyis nem, mert egyszer mutatták a halpusztulást,
az egyik híradóban, az adás végén.

Aztán jött a sporthírek, németül, egy nő által
bemondva.

Remekül illeszkedik a magyar tévéhíradó és
a német tévéhíradó.

A legtöbb dolog vagy illeszkedik, vagy összejön, de olyankor
mindig keletkezik valamennyi maradék.

Reggelire lesz joghurt, ennivalóan finom, és beadják,
hogy Magyarország-Ausztrália 0:3.

(4)

Tegnap az volt, hogy kevésbé a hideg, inkább sajnos
a divat miatt vettem föl a kabátomat.

Nem divatból, hanem, ilyesmit az ember még magának
se vall be szívesen, a szépség miatt.

A leírhatatlan szépség miatt, a le
nem írható miatt.

Ezt nem a kabátra értem, most nem a kabátomról van szó,
hanem arról, hogy valami miért lesz éppen úgy.

Ezzel mintegy kísérletet teszek az elbeszélő-leíró líra és a közéleti
vallomásköltészet hagyományának megújítására.

És nem teszek különbséget köztem meg a szöveg beszélője közt,
a különbség, ez jéghideg törvény, magától áll be.

Mint télen a Balaton: de
miért olyan szép?

A magától metafora, itt azt jelzi, hogy nem
kell mindennek utánajárni.

Vagy egy pocsolya meg minden: a hidegtől:
és mitől van hideg?

(5)

Nagyon parádéznak, az első autó elejére
kötöttek valami mackófélét.

És dudálnak, szerintem az egész kocsisor,
jelezvén, hogy.

Esküvő van, kiszáll egy csúnya műanyag-
fehér ruhás nő álfátyolban.

Valószínű, hogy a fátyol szót még sosem írtam
le, most meg egy egész versszak.

Nem tulajdonképpen a nő lenne csúnya, inkább a ruha
teszi, az úgynevezett menyasszonyi.

Amikor majd elválnak, nincs mackó, ahhoz nem
kell maci meg duda.

Inkább vagyonmegosztást szoktak alkalmazni, és, jobb
esetben, egymás kurva anyjára gondolnak.

Mert, nem viccelődök, nem kritika, mindenki válik, már
az első pillanattól fogva.

Megpillantok egy nőt, és egyből
nekifogok a válásnak.

(6)

A telefoncsörgés jó, mert valami bizottság kíváncsiskodik,
vagy eszébe jutottam valakinek.

Vagy délután alszom, és felébreszt, ez hol
jó, hol rossz.

Húzzam ki, esetleg tegyem mellé, ez
azonban állítólag tilos.

Hogy nem zavar-e, de igen, viszont szeretem, ha
zavarnak, akkor, úgyszólván, vagyok.

Túlságosan is magam, egy ponton, és innen rendez át, ki-
csenget, mintegy kivesz középről.

A kertben csörög, a fűben, lenyúlok, egy helyen
megnyomom, már van is kontaktus.

Egy hirtelen túl hangos csörrenésre alaposan
összerezzenő decentrált én.

Vettem ugyanis egy mobil készüléket, így aztán
néha kétfelől csörögnek.

De azért ez csak ritkán
van így.

(7)

Felelő típusú költő vagyok egyesek szerint, de hát,
először is, mindenki felel.

Mindenki szokott felelni, ha kérdezik, valamit csak mond
olyankor megszokásból vagy udvariasságból.

Miért, mégis mit hittem, azt hittem,
hogy megúszom?

Már eleve, kezdjük ott, az oktatás
is erre épül.

Arra épül, hogy az erősebb érdeklődik afelől,
amit tudni vél.

Nyilván nem érdeklődik, hanem satöbbi, fizetést
kap meg minden.

Ezekre a nem-kérdésekre nem-felelni,
és a végén 5-öst kapni.

Mintha a legtöbb dolog fordítva volna bekötve, hát
ez is egy feleletszerű mondat.

És aztán kezdődhet a keményebb osztályozás, durva
kérdezősködés, sűrű felelés, semmi megfelelés.

(8-9)

Ha az ablak nyitva marad kicsit, úgy húz a szél,
olyan a hangja, mint egy versenyautó.

Ha fönn vagyok sokáig, reggelre megfáj-
dul a fejem.

Néha a gépemen egy zöld kijelző nekifog villogatni, de
aztán abbamarad, nyilván kontakthibás.

Néha bemegyek St-ba kocsival, akkor lesöpröm az
ablakról a havat, ha ráfagyott, lekaparom.

Ráfordulok az autópályára egy rövid szakaszon,
fölnyomom 150-ig, nem mintha sietnék.

Nem mintha nem. Veszek kaját, mászkálok, és eszem
egy töröknél kebab-t. Vagy kebabot.

Fizetnek 1500 márkát. Délelőtt dolgozom. Vagy délután,
este, éjfél után.

Ha nem eszem, nem is vagyok éhes. Nem jut eszembe,
vagy mi van.

Ha nem eszem, úgy négy
felé kiáll az éhség.

Hogyha süt, sétálok egy kicsit az
erdő széléig meg vissza.

A vihar szétszerelte az erdőt, egy csomó
fát kinyomott tövestül.

Ezt csak úgy mondom, nem én csináltam. Ráfeküdtek
a fák az útra.

Vasárnap délelőtt megyek focizni. Néha vannak bulik. Mi
van még.

Ha esik, kopog a tetőn a cserép.
Nagy kopogás.

A Germania Pilsner, egy doboz, 79 Pfennig. Kilenc
valakivel e-mailozok.

Még az van, hogy esténként fölteszem A Rajna kincsét, ahol Donner
azt énekli, He da! He da! He do! Zu mir, du Gedüft!

Ihr Dünste, zu mir! Donner, der Herr, ruft euch zu Heer! és aztán
tényleg lecsap.

Er schwingt den Hammer.
Nagy csapkodás.