Karafiáth Orsolya

 

Ki ez a, ki ez a pszichedelikus
Szálih?!

Csak sóhats egyet, máris ott terem.
Már szinte kér, ha baj van, őt gyötörd.
Pár szó, s megnyílnak messzi, új világok -
oázis ő, vagy talpalatnyi föld.
nem tudni azt se, hol nevelkedett,
hegyek szülöttje, vagy éppen hortobágyi.
Kérdéseidre csak kérdéssel válaszol -
ki ez a, ki ez a pszichedelikus Szálih?

Egyszerre több helyen is megtalálható,
legyen az bunker, bár, a Villa Negra.
Kellékei: komoly fej, átütő humor -
társaság ha van, középen ő a pontja.
Két karja közt három-négy nő lapul meg,
sajogjon bár derék, kar és a vádli -
már csak ő csörög őrült ütemre...
ki ez a, ki ez a pszichedelikus Szálih?!

Hétvégenként mozgalmat szervezünk -
kiáltvány készül, tervek, röplapok.
Büszkén nézzük magunk, világtükörben,
s az ellentétek áthidalhatók.
Tömeghatás - csak ez várat magára,
aztán kitartunk persze mindhalálig.
Az ellenség meg félve súgdolózzon:
"Ki ez a, ki ez a pszichedelikus Szálih!"

Rövidre zárás:

Barátaim! Sorolhatnám egész napestig,
de úgy sem fogja senki kitalálni,
honnan jött, merre tart, vagy pontosabban
ki ez a, ki ez a pszichedelikus Szálih...

 

Visszatér

"... olyan volnék,
mint a vonalak mögött a felderítő..."
Heaney

Övé a fáradtság, az izgalom.
Akartam, így történjen meg velem.
Hogy is nézzen? Nincs, mit felfedni kéne.
Tekintet megcsaló érzékeken.

Elképzelem, ha volt is, most mi lenne -
miképp igaz, s belőlem mennyi látszik.
Először, hogy tudom, hozzá milyen
lettem. Mihez tartó, s mitől a másik.

Övé a fáradtság, az izgalom.
Ne lásson biztonságos sávokat.
Hogy is szeretne? Míg megérkezés
vagyok, kívánom egyre, távolabb.