Vári Attila

 

Idegen ég

Kékül az éj alagútja, s
hogy készül az égen a hajnal:
kirojtosodnak idelenn
a fák koronái
és mint lecsapni kész
balta foka: háztető éle
látszik az ablakomon.

 

Verő fény

A verőfénynek
árnyék a salakja.
Tükörre hull,
sugarát visszaadja,
de nő az árnyék,
hízik, mint az éjjel,
halálomat gyűjtöm
minden telő évvel.

Ragyogni születtem,
tükröm minden versem.
A Napot mímeltem,
fénnyel feleseltem.
De árnyékom kellett,
így mérhettek mások,
pedig sorsom teljes:
fényből rakott átok.

 

Keserves

Voltam
hazudtam
jövőt lesve
már csak fölötted
vagyok csillag
– fagyott rög –
másnak fénytelen