Iványosi-Szabó Tibor

A szellemi élet csírái a középkori Kecskeméten

 

   Köztudott, hogy Magyarországon az írásbeliség és a szellemi élet a szélesebb tömegek között csak a könyvnyomtatás és a reformáció hatására gyökerezett meg. Addig a szellemi életen belül a szóbeliség, a kultúrán belül pedig a népi elemek voltak a meghatározóak. A kereszténység talaján sarjadt kultúra és szellemi tevékenység csupán a kolostorok és a királyi udvar falai között lelt igazán támogatásra. Még a főúrak várai is csak a XVI-XVII. században adtak otthont a körükben is ritka vendégnek. Így érthető, hogy Kecskemét középkori történelmét ismertető kötetében Hornyik János nem is foglalkozott e témával. Orosz László a közelmúltban összegezte városunk irodalmi múltját, és kénytelen volt megállapítani: „Kecskemét 16. század előtti irodalmi örökségét nem ismerjük. E városban nem volt kolostor, ahol kódexeket írtak vagy másoltak volna. A műveltség elemei Kecskemétre csak alsóbb fokú írást, olvasást, számolást, éneklést és vallási alapismereteket oktató egyházi vagy városi iskola révén juthatott el. Lehetséges, hogy a 15. század folyamán már magasabb fokú oktatás is folyt Kecskeméten, erre enged következtetni, hogy kecskeméti ifjak a bécsi egyetemre is eljutottak." Mészáros László is kénytelen volt megállapítani feldolgozásában, hogy „a XVI. századi Kecskemét kulturális életéről csak egészen elenyésző, töredékes szórványadatok maradtak az utókorra, melyekből roppant nehézséget jelent egységes, összefüggő kép megrajzolása."1
   Mégsem kerülhetjük meg e témát. Legalább a szórvány adatokat kell összegyűjtenünk, számbavennünk abban a reményben, hogy egyszer olyan mennyiség gyűlik majd össze belőlük, amely már lehetővé teszi, hogy az eddigi szinte teljesen fehér folt helyét egy, bár mozaikokból álló, de remélhetőleg jól kivehető képpel helyettesítsék utódaink.
   Igen sajnálatos, hogy a keresztény vallás és kultúra elterjesztése nálunk is azzal járt, hogy a korábbi, ősi kultúránkat, vallási hiedelmeinket, énekeinket (hősi eposzunkat ?) teljesen elfeledtük. Pontosabban csak nyomokban fedezhetjük ezeket fel régészeti, zenei és irodalmi emlékeinkben. Ezekhez a Kecskemét környéki ásatások is szolgáltattak adatokat. Közülük csupán néhányat említünk. A közvetlen közelünkben élő kunok hiedelmei és szokásai nyilván városunk lakóira is hatottak. Ők még a XIV. században is részben nomadizáltak, kultúrájuk hasonló lehetett, mint a honfoglaló eleinké. Szentkirályon feltártak egy kutyatemetkezést, ahol a vázcsontok alatt találták annak a fejét. A gödör elkészítése egyértelművé teszi, hogy nem elföldelés, hanem valóban temetkezés történt, amely egyfajta kutya-kultuszra utal.2 Ugyanott bajelhárítást szolgáló csikó koponyát és rituális célt szolgáló lókoponyát találtak. Hogy ezek a pogány korból származó babonák a magyarok között is tovább élhettek, az is igazolja, hogy a XI-XIII. századi temetkezések során is, ahol a holtat következetesen kelet felé fordították, visszatérő tárgyak voltak a gonosz szellem elűzését szolgáló csörgők, csöngettyűszerű ezüst vagy bronz pitykegombok.3 A római hatást érzékelteti az, hogy sok esetben a halott szájába pénzt tettek. Ilyen sírt tártak fel a közeli Kocséron is, ahol egy „Bela Dux" feliratú kis ezüst pénz került elő. A XIV. századig terjedő időben Szabó Kálmán kb. kettőszáz dénárt talált a környező településekben feltárt sírokban hasonlóképpen elhelyezve. Bene környékén egy gyűrű felirata a rovásírásra hasonlít, amely valószínűleg ugyancsak bajelhárítást szolgálhatott.4
   Nem árt utalni arra, hogy a népzenéhez hasonlóan a kulturális élet többi területén is élt egy szerves és igényes népi kultúra, amelynek sajnos csak bizonyos elemei maradtak meg azokra a századokra, amelyek már vagy az írásbeliség vagy pedig a könyvnyomtatás révén a fa- és rézmetszetek segítségével azokat a pusztulástól megmenthették.
   A nyugat-európai kultúra hatása a keresztény eszmerendszer segítségével vidékünkön is érvényesült. Ágasegyházán egy aranyozott Szűz Mária szobrocska került elő a föld alól, amely a limogei ötvösművesség elég durva, tehát minden bizonnyal helyi utánzata. Ugyanott egy vastag bronzlemezből készített imakönyv-csaton gótikus felírás található: „St. Maria ora pro [nobis]" (Szűz Mária imádkozz értünk). Ugyanakkor a keleti egyház hatása is fellelhető, aminek tárgyi bizonyítéka a gyakori bronzkereszt.5
   Az írásbeliségre vonatkozó legelső tárgyi emlékünk egészen korai időszakból való, tehát csaknem ezer esztendő távlatából csillan fel szűkebb pátriánkon belül is az írásbeliség első emléke. Sajnos az itt oly gyakori pusztítások során a számunkra fontosabb rész, az írott szöveg tönkrement. Egy igen korai oklevél létének kétségtelen bizonyítéka az az eredeti ólombulla, egy ritkaság számba menő, mondhatjuk egyedülálló függő ólompecsét, amely viszont fennmaradt. Ez kétségtelenül Orseoló Péter király (1038-1041., ill. 1044-1046.) uralkodása idején, 1045-ben, vagy 1046-ban keletkezett, és Kecskemét területén találták meg. Sajnos annak az oklevélnek a tartalmát, amelynek hitelességét szolgálta, soha nem fogjuk megismerni. Györffy György szerint minden bizonnyal valamely Duna-Tisza közén alapított egyháznak, könnyen lehet, hogy éppen Kecskemét legelső egyházának okiratáról van szó. Az a tény, hogy az okiratot ólombullával látták el, kétségtelenné teszi, hogy egy igen fontos jogi és kulturális eseményre került sor. Ez az egymagában is a korai magyar történelem jeles numizmatikai emléke, amit már a történettudomány eddig is sokféleképpen hasznosított, sajnos nem tud további megalapozott adatokat szolgáltatni a város múltjára, még kevésbé az itteni egyházi-szellemi életre.6
   A középkori egyház szellemi befolyásának méreteit amilyen nehéz ma felidézni, éppoly nehéz eltúlozni. Kétségtelen, hogy már a XIII. századra az egész országban teljesen kiépült az egyházszervezet, és mind jobban képzett egyházi személyek látták el pasztorális munkájukat is. Ezek során az egyházi beszédek a XV. századra már valóságos műfajjá fejlődtek. Különösen az Alföldön, és így nálunk is Temesvári Pelbárt hatása volt igen nagy. Tény, hogy ezekből az ünnepi beszédekből kapott nemcsak hitéleti muníciót a lakosság, hanem az elvont fogalmakkal, egy szerteágazó elemei ellenére szervesen összetartozó eszmerendszerrel is csak a templomokban ismerkedhettek meg a laikusok. A kor emberei érzelmi és akarati fejlődésük során is szinte csak ebből az egyetlen forrásból meríthettek rendszeresen. Ezek a beszédek, ha nem is voltak mindenkor igényesek, de feltétlenül alkalmat nyújtottak arra, hogy a helyi közéletre a figyelmet felhívják, annak helyeslését vagy bírálatát ellássák, a lakosság rossz szokásait, nyers erkölcseit valamelyest pallérozzák. A XV. században a törökellenes háborúkra is Kapisztrán János hatására, majd Vitéz János szellemi irányításával ők buzdítottak. Felkészültségükre, erkölcsi elkötelezettségükre mi sem jellemzőbb, hogy a XVI. század elején a nép soraiból kikerülő alsópapság is képes volt a korszak legnagyobb tömegmozgalmának, a Dózsa féle parasztháborúnak eszmei irányítását felvállalni. Közülük Mészáros Lőrinc vált a legismertebbé. Egy hosszú fejlődés eredményezte: a magyar prédikátorok, a magyar prédikációk számára századokon át valósággal követelmény lett az, hogy azok „aetast világító"-k legyenek, azaz a nemzeti-társadalmi problémák iránt érzékennyé tegyék a lakosságot. Ennek az eszmei áramlatnak volt első kiemelkedő alakja Temesvári Pelbárt, majd a kialkult normák, szokások alapján őt követte Bornemissza, Pázmány, Medgyesi és még sokan mások.7
   Ezek helybeli kortársai, követői közül sajnos név szerint keveset ismerünk. A kecskeméti egyház létrejöttének hozzávetőleges dátumát sem tudjuk. Csak valószínűsíthetjük, hogy a tatárjárás előtt is, de legkésőbben a XIII. század második felében már volt itt önálló templom. A legkorábban feltűnt, nevezetesebb, innen elszármazó egyházi személyiség kétségtelenül az a Kechkemeth-i Bálint kanonok, aki a budai káptalan tagja volt, és akit 1476-ban küldtek ki egy királyi emberrel (Tápió)szelére, egy hatalmaskodás kivizsgálása végett. A valóban Kecskeméten szolgáló egyházi személyekre vonatkozó legelső adatunk 1475. október 7-én kelt egyik okiratból való, amely egyértelműen szól a kecskeméti Szent Miklós templomról és a hozzá kapcsolódó temetőről. Ez értesít arról is, hogy Benedek és Mátyás voltak a kecskeméti lelkipásztorok. Tehát ebből egyértelművé válik, hogy Kecskeméten a XV. század utolsó harmadában két pap is szolgálta az egyházközség népes gyülekezetét. Az újabb értesülés 1487-ből való, amely év március 31. napján a kecskeméti Szent Miklós egyházban Apostaghy Kele Benedek fiát, Imrét diakónussá, pappá szentelte Kalán Gergely cisztercita szerzetes, aki epiphaniai felszentelt püspök volt.8
   Ugyancsak név szerint ismert a század végéről egy további kecskeméti pap, János (Johannes presbyter de Kechkemeth), aki 1496-ban anyjával és testvérével Rómába zarándokolt, és ott nevüket a szent városba érkezők számára szállást és segítséget nyújtó Szentlélek-Társulat nyilvántartásába is beírták.9 Kétségtelen, több mint jelképes az a tény, hogy a XV. században egy alföldi mezőváros papja hozzátartozóival együtt az „örök városba" zarándokolt. Hisz jól dokumentálható valóság, hogy az egész magyarság – Erdélytől a Felvidékig – bekapcsolódott ebbe a folyamatba. Sokat jelent az is, hogy a vidéki papok százai nemcsak megtapasztalt ismeretként hozták magukkal haza az európai kereszténységhez, az európai civilizációhoz való tartozásuk tudatát, hanem az többirányú kapcsolatok révén személyes élményükké is válhatott. További igen jelentős eredmény lett az ottani képzési, esetenként a termelési formákról szerzett ismeretek kamatoztatása is. Még többet jelent viszont az, hogy egyre növekedett, sőt ekkor már az egyházi személyekét jelentősen meg is haladta azoknak a laikusoknak a száma, akikben komoly igényként ébredt fel a kereszténység központjának és a fejlettebb régiók fizikai valóságának megismerése iránti igény. Mert kétségtelenül nemcsak a kegyes vallásosság vezérelte az áldozatvállalásban a mezővárosi paraszt-polgárokat, az erdélyi és dunántúli iparosokat és kereskedőket, az ország legkülönfélébb tájairól induló közép- és főnemeseket. Ezzel a korábbi évszázadoktól eltérően egy merőben új vonás jelentkezett, és vált egyre szélesebb körűvé itt Európa kellős közepén is, amely az ismeretek forrásaihoz való eljutásban, az újabb ismeretek közvetlenül történő megszerzésének igényében, az igen jelentős kíváncsiságban, az ismeret- és élményszerzés iránti vágyban nyilvánult meg. A több országot, államot átszelő hosszú út során szerzett ezernyi élmény, ismeret és tapasztalat éveken át keltett azután újabb és újabb impulzusokat a helyi közösségekben, az iskolai oktatásban, a templomi prédikációkban, valamint a családi és baráti beszélgetések során.10
   Az egyházi élet, az egyházi kultúra merőben új szakasza lett a protestantizmus, amely Luther Márton 1517. évi fellépésével vette kezdetét. Tekintettel arra, hogy az egyházon belül az elvilágiasodás, az anyagiasság nálunk is felfedezhető volt,11 a puritanizmus bőséges bázisra lelt itt is. Az egyház ugyanis igen komolyan megadta annak az árát, hogy a rendi társadalomba minden tekintetben betagozódott nálunk is. Az igen jelentős vagyon és a nem elhanyagolható politikai befolyás azzal járt, hogy az anyagiasság a püspökségeket, de még a vidéki plébániákat sem kerülte el, és ebből adódóan az egyházi személyek közvetlen hatása a híveikre gyakran kétséges lehetett. Ezt a megállapítást elég egyértelműen igazolja XXII. János pápa 1328-ban kelt levele, amely a környezetünkben élő kunok térítésétől eltiltotta a világi papságot, mivel a tized zsarolásával azokat a megtéréstől visszarettentette. Nem tudjuk persze, hogy a kecskeméti plébánia e térítő munkában részt kapott-e, vagy a váci püspök közvetlenül irányította-e ezt a munkát. Az viszont kétségtelen, hogy a közbelépés nem lehetett eredményes, mivel IX. Bonifác pápa 1399-ben kelt levelében ismét kénytelen volt ez ügyben újabb lépéseket tenni. Ismét megtiltotta a világi papok térítő munkáját, és azt a minorita szerzetesekre bízta. Kétségtelen tehát, hogy amazok számára mindkét esetben elsődlegesen jövedelmi forrássá, és nem a pasztorális munka különleges területévé vált a közvetlen környezetünkben élő kunok megtérítése.
   Ezek és a hasonló tapasztalatok, a parasztsággal és az alsópapság jelentős részével való kíméletlen elbánás (1514) kínos emlékei is kellő tápot adhattak a reformációhoz. Magyarországon a lutheri tanokkal rokonszenvezők már 1519-ben feltűntek. Így nem lehet véletlen, hogy a budai Ress Konrád már 1526 előtt közzétett egy írást az úrvacsoráról Zwingli védelmében.12
   Bár a protestantizmus csak az 1540-es évek végén szerveződött meg Kecskeméten, de Buda közelsége és a vele való szoros gazdasági kapcsolatok révén kétségtelen, hogy az előző években, évtizedekben is szereztek hírt az itteniek az új irányzatról. Az elsőként szervezkedő három férfi, egyházi ügyekben- és tanokban feltétlen jártas és művelt személy lehetett. Közéjük tartozott Ambrósius Agricola, aki valószínűleg azonos a krakkói egyetemen 1522-ben tanult Ambrus diákkal, mellette Franciscus Cika és Sebastian Abas vett részt a szellemi erjesztésben, majd a szervezeti formák kialakításában.13
   Több adat is utal arra, hogy Kecskeméten már a XV. században működött a plébánia mellett, később talán attól függetlenülve egy iskola.14 Nemcsak a lakosság lélekszáma, hanem Pest és Buda kisugárzása, és főként az árutermelés és pénzgazdálkodás nyomán felvirágzó kereskedelem tette szükségessé azt, hogy a néhány egyházi pályára irányított tehetséges fiú mellett minél több fiatalember alakítsa ki magában azokat a képességeket, amelyek alkalmassá tették őket arra, hogy további bővebb ismereteket szerezzenek, levelezéseket végezzenek, nyilvántartásokat vezessenek. Ez az iskola is érthetően az e korban szokásos műveltséget, képzettséget nyújtotta. Ezt viszont figyelemre méltó szinten tette. Ennek lehetett eredménye, hogy Zsigmond lengyel herceg 1500-1505 között vezetett budai számadáskönyvében az esztergomi és a székesfehérvári iskola mellett a kecskeméti iskola énekes diákjairól is megemlékezett.15
   A kecskeméti iskola létéről az 1546-ban létrehozott török defterek is tanúskodnak. Már itt is fellelhető az Oskola utca. Mivel az 1559-es defterek a migráció révén idekerültek lakhelyét Új utcának nevezik,16 az Oskola utca a városban egy régóta ismert hely volt, amely nemcsak a közigazgatás, hanem a lakosság számára is megbízható tájékozódási pont, jól azonosítható terület lehetett. Mindez akár arra is utalhat, hogy az iskola már teljesen különvált a templomtól, és a város önkormányzata tartotta azt fenn, a közösség fedezte a tanító, a magiszter fizetését is.
   Minden bizonnyal ez az iskola tette lehetővé, hogy az egyetem nélküli ország értelmiségének soraiba Kecskemét is tudjon juttatni néhány személyt. A külföldi egyetemeket ugyanis jelentős számú magyar fiatalember kereste fel: csak 1440-1514 közötti 75 év alatt 6182 magyarországi hallgatót jegyeztek be a bécsi és a krakkói egyetem nyilvántartásaiba.17 Az olasz egyetemeket nem nagy számban látogatták a magyarországi hallgatók, mivel oda nagyobbrészt csak olyanok mentek, akik Krakkó vagy Bécs után újabb fokozatot kívántak szerezni. Ezek a városok 138 magyar település diákjait ruházták fel a kor számára legfontosabb ismeretekkel és készségekkel a jelzett idő alatt. Ezen ifjak között viszonylag kis számmal voltak nemesek. Éppen ezért figyelemre méltó jelenség, hogy 1514 után számottevően csökkent a tőlünk külföldre menő tanulók száma.18
   Ismereteink szerint a kecskeméti fiatalok legkésőbb már 1420-tól látogatták a bécsi egyetemet, és három évtized alatt kilencen végeztek ott tanulmányokat.19 Fraknói Vilmos által közzétett anyagban három kecskeméti hallgató nevét találjuk: 1422: Albertus de Kezkement, 1425: Johannes de Ketzkemet. Az 1450-ben bejegyzett Thomas de Getzkamet nevében nem nehéz városunk nevét felismerni. Mivel kevésbé ismert és régen kiadott munkáról van szó, adatai alapján célszerű utalni arra, hogy a környező falvak és mezővárosok is juttattak diákokat külföldi egyetemekre. Annál is inkább érdemes ezeket idézni, mivel nem lehetetlen, hogy egyik vagy másik időlegesen akár Kecskemét iskoláját is látogathatta. 1456: Benedictus de Keurus nevét még „1458. B" jelzéssel is megtoldották. 1465: Paulus de Zentkiral, 1468: Anthonius de Patha, 1480: Johannes de Koeroes neve található a jelentős adattárban.20
   Nem túlzás az 1467. március 16-án kelt bejegyzésben, Michaelis Keczetmeth nevében is felfedezni városunk nevét, hisz leírásában egy kisebb torzítás könnyen történhetett, mivel Páduában ritkán hallhatták azt.21 Schrauf Károly gyűjtése révén újabb kecskeméti fiatalok nevére lelhetünk. 1498-ban Bécsben „Simon Khechk ex Pogano" bejegyzés alapján éppúgy városunkból származó egyetemista nevével gazdagíthatjuk a sort, miként az 1518-ban Jacobus Lokeys de Kech-ről is joggal tételezte fel a szerző, hogy innen indult pályafutása, és a településnév rövidített formájával állunk szemben.22 További jeles személyiség volt az a fiatalember, aki 1521-ben már évek óta a krakkói egyetem hallgatója volt: Michael Keyskemetj (Michael Kezkeméti), aki nem lehetetlen, hogy a méltán híressé vált Psalmus fordítója, illetve szerzője volt. Az ő nevét az „…arcium liberalium baccalaurei Craconiensis…" csoporton belül találjuk. 1522-ben pedig a már említett Ambrosius de Khechkemet nevével találkozunk.23 Minden bizonnyal még 1541 előtt végezhette az itteni iskolában tanulmányait Benedictus Keczkemeti is, akinek a nevét 1570-ben jegyezték fel a protestáns lelkészek között.24 A protestáns vallási mozgalom révén a következő évtizedekben megsokszorozódott a Kecskemétről származó, magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők, sőt az önálló szellemi alkotómunkát végzők száma is.25
   Végezetül ki kell emelnünk azt, hogy a XVI. században feltétlenül szélesebb körűvé válhatott itt az iskolai oktatás, mivel e század dereka táján olyan számban engedte ki kapuján a jól képzett tanulókat, hogy azok közül a világi írástudók közé is jutott. Ők azután néhány évvel, esetenként egy-két évtizeddel később már a város életében jelentős szerepet kaptak, mindenképpen közismertek voltak: 1546-ban Diák Gergel-t, Ferenc diákot és Orbán diákot említik a családfők között a defterek, akik valamennyien nős emberek voltak. Velük együtt még ugyancsak Buda bevétele előtt végezhette iskolai tanulmányait az ugyancsak nős Fábián diák és kecskeméti Benedek is.26
   Ezek voltak azok az első pillérek, amelyekre Kecskeméten és vidékén a már jóval figyelemre méltóbb szellemi élet is a későbbi viharos évtizedekben és évszázadokban joggal alapozhatott, építkezhetett.

Jegyzetek

   1 OROSZ László Kecskemét irodalmi öröksége. Kecskeméti Füzetek, Kecskemét. 1990. 9. – MÉSZÁROS László Kecskemét gazdasági élete és népe a XVI. században. Bács-Kiskun megye múltjából. II. 1979. 157.
   2 TAKÁCS István Szentkirály középkori falu zoológiai leletei. (4-4/a ház gödöról.) Magyar Mezőgazdasági Múzeum közleményei. 1988-1989. 108.
   3 SZABÓ Kálmán Az alföldi magyar nép művelődéstörténeti emlékei. Budapest. 1938. 46., 54-57.
   4 SZABÓ Kálmán I.m. 30-36.
   5 SZABÓ Kálmán U.o. 36-38.
   6 GYÖRFFY György Diplomata Hungarae antiquissima. Vol I. 1992. Budapest. 134. nr. 35. „…1045 vel 1046 editae esse putari pussunt. Argumentum ignotum est, sed quoniam bulla in regione Kecskemét inventa est…"
   7 GYENIS Vilmos Alexis János prédikációs könyve. (Ism.) (In: Irodalomtörténet.) 1977. 743-749.
   8 BALYI János Szent Miklós tisztelete városunkban. (In: Kecskeméti Katona József Kör évkönyve 1913-1932. évekről.) 1933. 92-93.
   9 CHOBOT Ferenc A váci egyházmegye történeti névtára. I. 1915. 291. Ő az első névszerint ismert kecskeméti papként említi őt.
   10 A Rómában 1446-1523 között megforduló magyar zarándokok száma a bejegyzések szerint 1255 főre tehető. Külön is érdemes kiemelni, hogy 1490-1500 között 599 bejegyzés történt, és a városunkat is érintő 1496. évben kiemelkedően sok, 105 zarándok nevét rögzítették. A Szentlélek Társulat egyszerre nagyon népszerű lett Magyarországon. A laikusok érdeklődését mutatja, hogy a jelzett évtizeden belül az 599 zarándok között a papok aránya csak 37,4 % volt. Külön is érdemes kiemelni, hogy figyelemre méltó a nők aránya is: (42 fő alapján) 7 %. Nem árt utalni arra is, hogy Ausztria különböző kegyhelyeitől Achenig a magyar zarándokok igen sok helyre eljutottak. Sőt ezek látogatottsága akkor sem csökkent, amikor a XVI. század elején a katonai és politikai feszültségek miatt Rómát a korábbinál jóval kevesebben keresték fel. KUBINYI András Magyarok a késő-középkori Rómában. (In: Történelmi tanulmányok Studia Miskolciensia 3.) Miskolc. 1999. 83-91.
   11 GYÁRFÁS István A Jászkunok története. Kecskemét. III. 469. 15. sz. dok., ill. 531-532. 70. sz. dok. A magyar humanista főpapok, köztük Bakócz Tamás életéről, megnyilatkozásairól itt nem is kell szólnunk.
   12 ZOVÁNYI Jenő A reformáció Magyarországon 1565-ig. (Reprint, 1986. Dabas.) Debrecen. 1921. 18-23. – BERENGER, Jean Strassburg és a reformáció megerősödése Magyarországon. (In: A Ráday Gyűjtemény évkönyve IV-V. Budapest. 1985. 4-5.
   13 Cika Ferenc fia, Benedek 1563-ban Wittenbergben tanult. MARTON Sándor Képek a kecskeméti református kollégium történetéből. (Az Országos Református Tanáregyesület Évkönyve) Budapest. 1926/27. 47. (Sajnos forrásokra történő hivatkozás nem található a cikk végén, így forrásainak felhasználására, állításának ellenőrzésére nincs mód.)
   14 Általános tájékozódást biztosít e téren MÉSZÁROS István A magyar nevelés történeti forrásai VI. Iskolatípusok. 1991.
   15 MÉSZÁROS László I. m.1979. 158.
   16 KÁLDY-NAGY Gyula A budai szandzsák 1559. évi összeírása. 1977. Budapest. 176., ill. uő. A budai szandzsák 1546-1590. évi összeírásai. Budapest. 1985. 349.
   17 KUBINYI András Polgári éretelmiség és hivatalnok réteg Budán és Pesten. Levéltári Közlemények 1968. 206-207. Magyarországon 1541-ig még a legfontosabb hivatalokban sincsenek többségben azok, akik egyetemet abszolváltak. Még II. Lajos udvarában is titkároknak csak kb. a fele járt egyetemre. – Uő. idézi KLANICZAY Tibor megfogalmazását. A Jagelló-kori értelmiség. (In: ZOMBORI István – szerk. – Az értelmiség Magyaroszágon a 16-17. században.) Szeged. 1988. 7.
   18 KUBINYI András A középkori magyaroszági városhálózat hierarchikus térbeli rendjének kérdéséhez. (In: Településtudományi Közlemények. 23. 1971. 61-62. ill. 63-79. A későbbiek ismeretében mindenképpen feltűnő, hogy Kubinyi András elmélyült tanulmányaiban egyetlen kecskeméti hallgatóra sem utal.
   19 MARTON Sándor I. m. 48. Megjegyzi még, hogy 1459-től nagy szünet állt be a kecskeméti ifjak egyetemlátogatásában, de pontosabb adatokat nem közöl.
   20 FRAKNÓI Vilmos Magyarországi tanárok és tanulók a bécsi egyetemen a XIV. és XV. században 1874. Budapest. 33., 42., 50., 59., 65., 66. és 79. oldalak. A két évvel későbbi dátumnál fellelhető „B" jelzés minden bizonnyal a baccalaureatus fokozat rövidítése, amit ekkorra a fiatalember elért.
   21 „Paduae in episcopali palatio. Examen in sacra pagina et licentia promovendi ad magisterium domini fratris Michaelis Keczetmeth artium doctoris ordinis Praedicatorum." VERESS Endre Fontes rerum Hungaricarum (Magyar történelmi források) Tomus I. A Paduai Egyetem magyaroszági tanulóinak anyakönyvei és iratai. Budapest. 1915. 13.
   22 SCHRAUF Károly A bécsi egyetem magyar nemzetének anyakönyve 1453-tól 1630-ig. Budapest. 1902. 150. ill. 179.
   Figyelemre méltó, hogy a szomszédos Nagykőrösről származó hallgatókról ennél is bőségesebb listát lehet összeállítani. A korábban jelzett okok miatt ezek nevét sem mellőzzük. Schrauf is idézi a korábban már említett fiatalembert 1456-ból : „Benedictus de Kerus, dedit 5 den." formában rögzítette a bejegyzést, amely 1458-ban is fellelhető „Benedictus de Kereus" formában. Egy újabb fiatalember nevét három évben is megtaláljuk: 1472-ben „Nicolaus de Nagkewrews, dedit 6 den." Ugyanőt 1475-ben már fokozatot is szerzett, baccalaureatusként tüntetik fel: „Nicolaus de Naghkwrus, dedit 9 den." A következő évben pedig „…presentibus venerabili et honorabilibus viris Mag. Nicolao ex Kures…" bejegyzés azt igazolja, hogy a magiszteri címet is megszerezte. Végül 1520-ból „Petrus de Nagchorus" nevét kell kiemelnünk. Uő. uo. 97., 70., 119., 75., 238. és 182. old.
   23 SCHRAUF Károly Magyarországi tanulók külföldön. III. A krakkói magyar tanulók-háza lakóinak jegyzéke 1493-1558. Budapest. 1893. 23. 1521-ben a 620. sorszám alatt Michael de Kechkemet, a 629. sorszám alatt pedig Michael Keyskemetj név lelhető fel. Valószínű, hogy ugyanazon személyre utal a két bejegyzés, de az sem lehetetlen, hogy két Mihály nevű fiatal került Krakkóba Kecskemétről.
   1522-ben „Ambrosius de Khechkemeth" az „…artium magistri huius florentissimi studij…" csoporton belül található.
   1498-ban egy nagykőrösi fiatalember nevével is találkozunk a krakkói egyetem nyilvántartásában: „Joannes presbiter de Kewres." 1530-ban pedig Demetrius de Kewres nevének bejegyzése igazolja, hogy a XVI. század elején is kerültek ki a vidék mezővárosaiból tehetséges fiatalok külföldi egyetemekre. Uo. 8., ill 27-28.
   24 KÁZMÉR Miklós Régi magyar családnevek szótára XIV.XVII. század. Budapest. 1993. 567.
   25 Érdemes utalni még a Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtárának (Debrecen) katalógusára, amelyben R 1438. alatt található az alábbi bejegyzés: „…Kecskeméti Máté könyvtára a debreceni főiskolának ítéltetik…" Debrecen 1631. FEKETE Csaba – SZABÓ Botond A Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtárának (Debrecen) kézikatalógusa. (1850 előtti iratok) Debrecen. 1979. 216.
   26 MÉSZÁROS László I. m. 1979. 159.