Kudelász Nóbel

 

A Triplanulla Kor

Bizony, bizony, mondom nektek,
nagy idők jönnek.
Beléptünk a triplanulla évébe,
a háromság mekkora ünnepe lészen eljövendő!
Hisz Istennek is három szeme van, kerek,
egyikkel minket néz,
a másik nevet,
a harmadikkal lát.
Bizony, mondom én, az ember hatalmasabb lesz,
és minden angyal a földre száll,
moziba megy és vásárolni tanul.
Nem lesznek határok
és visszaforr az égbe
az Ördög köldökzsinórja is.
Szeretni fogjuk
a négereket
a cigányokat
a zsidókat
és virágot visz majd mindenki
az Ismeretlen Katona
az Ismeretlen Elefánt
az Ismeretlen Kékbálna
az Ismeretlen őserdő
az Ismeretlen Ismeretlen
Síremlékéhez könnyezve
Bizony, én mondom, úgy lesz
a Triplanulla Korában,
az arab olajág is megtér a népek bokrába,
a papok bort isznak és szenteltvizet pisálnak,
s a gondtól özvegy emigráns írók
útlevél nélkül utazhatnak majd Borneóról haza.*
Én mondom,
lélek imától fedve nem lesz többé,
de még gondolni se fog a rosszra.
Túlleszünk a posztmodern szárnytörésen,
és gondos szabályozás eredményeként
nagyobb lesz a csecsemőhajlandóság;
s nem lesz a szerb az albántól népbeteg.
Az emberek, mert lelkük szép lesz,
csakis szerelemből lesznek majd öngyilkosok,
rozmaringgal a kabát hajtókáján.
Az írók nem fognak egymásnak írni többé,
hanem csakis a nagy tömegeknek,
és ha végre kihalnak a divatos teoretikusok,
jó nagyokat fogunk röhögni a markunkba,
sőt, talán az írás is okafogytán lesz majd,
hanem privát célra azért lehet írni,
ha megvan a megfelelő program hozzá,
és már verset is lehet így írni, hallom.
Csodás, én mondom, csodás kor lesz az, bizony,
meglesz a világbéke,
mindenki rácsatlakozhat majd aki előfizet,
és letölthet magának
kozmopolita öntudatot.
És minden betegségre lesz gyógyszer
a Triplanulla Korában,
még a szegénységre is lesz védőoltás
és a gazdagságra is,
így a társadalmi partoldalak lassan
közeledni fognak egymáshoz,
és az lesz a menő, ha mindenki más nyelven beszél, nem a sajátján,
a változatosságban, a másságban lesz az erő mindinkább,
mindenki érdekes lesz,
mindenki lehet majd híres,
mindenki lehet Dali és Dosztojevszkij,
mindenki lehet Nietzsche és Derrida akár
és így már nem is lesz érdekes
hogy az legyen,
és külön nyomaték lesz az újszerűn, a másságon
és ezzel mindenki egyetért,
hogy mindenki más
és egyetlen nagy összhang lesz a létezés,
és egy lesz mindenki,
mindenki mindenkivel azonos a másságban.
Bizony, bizony, mondom nektek, a nagy idő már a küszöbön
Senki sem lesz korszak- és világidegen.
Nem lesz több krízisirodalom,
kríziselmélet,
semmiféle krízistermék nem lesz többé,
nem lesz műsorszünet a létezésben.
Meg kellett szenvedni érte, de megéri, bizony.
A lélek, melyet újra felfedeznek,
mankója lesz a gondolatnak,
melyen az ember
okos fejét fölszegve
az új kor hajnalán
belebiceg
a végtelenbe.


* (lásd: “Elindult a Horthy-batár, / Japán-magyar közös határ. / Borneó és Celebesz / Magyar volt és magyar lesz!“)