Papp Tibor

 

Hasi mezők ékes koronája

hasi mezők ékes koronája
aranyozott szerelem-virága

puszi a köldököd alatt
a köldököd alá
ahol szépséged mezején delel az árnyék
meg egy göndör szőrű juh
fátyolatlan szemérmed szorosában
ahol a völgyek lilioma virágzik
és mindenkit megrészegít üde illatával
puszi a köldököd alá
hasad kertjébe
hasad dombjára
hasad laposára
hasad hegyére
hasad buckájára
hasad földjére
hasad ágyására
hasad asztalára
hasad oltárára
hasad mezejére
amit végigszánt a férfikéz ekéje
simogat az ujjak boronája

 

*

menthetetlenül csúszol az időtlen felé
s én idétlen mire kimondom vérzek

fekete szirmok várnak a lócán
még nem láttalak de félek

orcádra fordul ruhádnak alja
letörölhetetlen foltok a képek

ha nem jöttél volna elő a ködből
lennél és nem lennél aki voltál

szöveget ezennel magamtól idézek
hártyás fekete szárnya van a légynek

december lett belőlem
igéimre ráfagy a kéreg

 

91996488. hódolat

vigyázom az arcod ezüst róka foltját
nyáron a hasadra ültetem a rózsát
cirkuszi bohócnak megörül az árva
lépésed kíséri érseklila mályva
a szádból haraptam rád se pillantottam
elsiettem hozzád talányos barátként
ezerszer ártatlan szorongó barátném
kökények szikrája ugrál az ajkadon
szerelmes versektől kék az irkalapom
elfedi arcomat hajad takarója
áldom ezt az órát hogy itt forogsz velem
és megkóstolhatlak fönn a János-hegyen
homéroszi lányok szaggatják az ingem
beterelnek szépen asszony-iskoládba
nevetésed hallva szelíd halál vár rám
sikolyaid mentén fölröppen a vágyam
 

63312615. hódolat

alszol mint Jehova a börtönrács mögött
amikor a tüskék szúrkálni kezdenek
megszáradt kenyérnek jót teszen a pára
melled tapogatja tekintetem árnya
szavaidat szívom arcodat pirítom
válladra telepszek én is csatahajó
cövekelsz mint Lóthné a sóbálványok közt
ne mondd visszanézni lenne újra merszed
ha tündérfény lennél miként a kacagás
akkor is kutyaként szenvednék teérted
a szenteket áldva most itt maradsz nekem
sőt most enyém lehetsz a villamoson is
tőkéimen hamvas virágének-fürtök
holdfény leszel holnap jelenleg még börtön
jóságod tükrében félelmem lenyugszik
karjaidhoz érve megduzzad a kedvem
 

48380232. hódolat

megáldom a vállad kora esti mézét
érted szerelmesen fizetem a fejpénzt
hóbortos legénynek sehol nincs hazája
veled incselkedik a széna szakálla
combod tapogattam meg is táltosodtam
ingemet ledobtam keresztet vetettem
ki mondja meg nékem hány rőfös a szoknyád
s ha ajtódat nyitnám elfutnál-e tőlem?
ha múlékony lennél miként a szivárvány
amikor az ollók vérezni kezdenek
akkor Rómeóként borulnék elébed
s kínomban Istenként üvöltenék érted
Petőfi verseit széllel gereblyézve
én is beosonok öled kiskertjébe
jobb és balpartoddal olyan vagy mint Párizs
letérdepel eléd az akácvirág is