Fenyvesi Ottó

 

Halott vajdaságiakat olvasva

Löbl Árpád (1898-1983)*

¤

macedónia: a balkán szíve: a burek
és a kratosija nevű vörösbor hazája
ovč e polje, pelagonija, tikves bregalnica
ohrid, gostivar, debar, szkopje, tetovo
prilep, stip, velesz, bitola, kič evo
kavadarci, sveti jovan bigorski
tutunski kombinat

löbl bitolában tanárkodott
a peliszter hegység lábánál cserélt eszmét
az ezerarcú rejtőzködő: láng árpád, lőrinc péter,
lányi andrás, lovass istván, lovrics péter,
zarko plamenac, varga péter
ez mind ő volt
láng árpád a lángszívű aktivista költő
tán embert is ölt
az orosz és az olasz frontot megjárt ateista forradalmár
lőrinc péter a tudós művelődéstörténész
a bácskai polgári politikai elmélet kutatója
a második világháború kezdetén
katona volt a macedón hegyek között
igen, a régi jugoszláviában a délvidéki magyarokat
általában mindig a legtávolabbi
szövetségi köztársaságokba (macedónia vagy szlovénia)
vitték katonának
én is majdnem bitolába kerültem
cimbával, bóka szilvivel és fejős pistával
(az újvidéki tévé egykori főszerkesztőjének fiával)
titov veleszben voltunk kiképzésen
aztán fejős pista bitolába került
én meg a debári körzetbe, rosztusába
nekünk már csak löbl bácsi volt
a njegos utcai bölcsészkar tanára
kinek tanai elvesztek leckekönyvünk mélyén
felfalta őket a történelem, az idő
ahogy elnéztem törékeny alakját
löbl közel volt ahhoz a ponthoz
melyen túl már mindenki hontalan

¤

“Mert Magyarországon a forradalom csak lelkiállapot, csak az egyetlen pozitív, formai lehetősége annak, hogy a végtelen izoláltság okozta kétségbeesés kifejezést is bírjon kapni. Csak lelkiállapot, csak vágyódás, és annyira és oly kizárólag az, hogy nemcsak nem felel meg neki a valóságban semmi igazán megfogható, de még mint képzelődésben sincsen benne semmi igazán megfogható, semmi ami legalább egy utópisztikus realizmusba bekapcsolódna.” (Lukács György Ady Endre költészete kapcsán)

¤

“Der Kampf auf der Neretva war ein Kampf um Verwundete, der erbittertste Kampf um Humanität in der Geschichte der Kriegsführung” – sagte Tito über die Kämpfe, die auf der Neretva im Winter des Jahres 1943 tobten.

¤

csendesen maga elé nézett
néha mosolyra húzódott a szája
búsan ballagott a lombjukat vesztett fák alatt
többé már nem volt köze azokhoz a szavakhoz
amiket egykoron leírt, a címzett ismeretlen
a feladó már régen elköltözött
a ház is eltűnt az idők poklában
eltűnt a meghódításra váró nők sudár alakja
hiába keressük már lábuk nyomát
elfogytak a dada dallamok
elfogytak a forradalmak
elnyelte őket a tömeg
semmi sem rebben, a táj
kifosztva, megerőszakolva

¤

ezen a képen a díványon ül
a haja hátra van fésülve
frissen borotválkozott
az ajtót nézi egykedvűn
mintha várna valakit
mintha gyászolna valamit
a haja hátra van fésülve
egy hajszál híján költészet

¤

Teljes képernyő, egy beszakadt esernyő és a lábjegyzetek:
Ihab Hassan: The Literature of Silence. New York, 1967
Jean Baudrillard: Societe de consommation. Párizs, 1970
Ihab Hassan: The Dismemberment of Orpheus – Toward A Postmodern Literature. New York, 1971
J. Baudrillard: L’ Echange simbolique et la mort. Párizs, 1976
Jean-Francois Lyotard: La Condition postmoderne, Párizs, 1979
J. Baudrillard: In the Shadow of the Silent Majorities. New York, 1983
M. Castells: The Informational City, Informational Technology, Economic Restructuring and the Urban-Regional Process, Oxford, 1989
Gianni Wattimo: The End of Modernity. Oxford, 1991
F. Jameson: Postmodernism, or The Cultural Logic of Late Capitalism. London, 1992
A. Touraine: Critique de la modernite. Párizs, 1992
S. Lash / J. Urry: Economies of Signs and Space. London-Thousand Oaks,1994
S. Lash / J. Urry: The Transparency of Evil. New York, 1996

 

Bencz Boldizsár (1910-1949)**

¤

A kisbíró úr augusztusban halt meg vérhasban.
A tanító úr felesége koraszült.
Egy Kondorosi nevű nyalka újvidéki huszár,
aki harmincnégyben ott volt Marseille-ben,
a Sándor jugoszláv király elleni merénylet napján,
éppen be akart lépni az idegenlégióba,
de aztán az esemény hírére meghátrált,
három évvel később beúszott Abbáziánál a tengerbe,
de öt perc múlva szívgörcsöt kapott.
Holtan húzták ki a partra.
Állítólag valami törzsfőnök megátkozta,
mert disznóhúst kevert a mohamedán munkások ételébe.

¤

Afrika, Algír, Marokkó.
Tele vagyok Afrikával.
Tele vegyok Tunisszal, Casablancával.
Tele vagyok a Szahara porával, homokjával.
A tuaregekkel és lord Byronnal,
Humprey Bogarttal és a világszép Ingriddel.
Mindjárt elélvezem.
Nem akarok megfelelni a középszernek,
a hülyéknek.

¤

Talking Timbuktu.
Vágyakozni pedig muszáj.
Muszáj valahová. Például Afrikába,
Dzsibutiba vagy Adis Abebába.
Egy nagy fekete leopárdba,
a homokdűnéken túlra egy holdkóros asszonáncba.
És már fut is velünk a taxi. A volánnál
Ali Farka Toure és Ry Cooder.

¤

Most ezt gondolom és kész.
Hogy is gondolhatnám másképp.
Majd nekilátok mindenfélét kitalálni,
olyanokat amiktől szebb lesz a világ.
Érzelmekkel telibb.
Ezt gondolom és kész.
Gyere, három királyok, Boldizsár,
begyalullak az világörökségbe.
Begyalulom a koponyádat és
a becsípett idegekről szóló történeteket.

¤

Kérlek, ne haragudj,
Tudtam, hogy el fogsz jönni.
Beszélnünk kellene.
Nem, most nem lehet, most nem beszélgethetünk. Látod, ide vagyok kötözve a műtőasztalhoz, meg fognak operálni. Értsd meg, szívesen meghallgatnálak, de most nem lehet. Csak holnapig várj, kérlek, holnap reggel majd leülsz az ágyam mellé…
Nem, holnap már késő lesz.
Nem, nem lesz késő. Te biztos nem fogsz meghalni.
Tévedsz, én már meghaltam. Most te fogsz meghalni, azért késő.

 

* Löbl Árpád (1898-1983). Költő, művelődéstörténész. Több írói álnevet is használt: Lőrinc Péter, Láng Árpád stb. A bánáti Kovacsicán született. Egyetemi tanulmányait Pesten kezdi, de Belgrádban szerzett diplomát. Az első világháborúban az orosz és olasz fronton harcolt, háborúellenes versei miatt hadbíróság elé állították, de felmentették. Részt vett a Tanácsköztársaságban, melynek bukása után Pancsovára menekült. Középiskolai tanárként dolgozott Vajdaságban, Szerbiában, Macedóniában. Az újvidéki Tanárképző Főiskola tanáraként ment nyugdíjba 1959-ben, majd haláláig az újvidéki Egyetem magyar tanszékén történelmet és szociológiát tanított.

 ** Bencz Boldizsár (1910-1949), költő. Bácsföldváron született. A Kalangya társszerkesztője volt. 1933–35 között Afrikában élt, ahol riportokat írt. Hivatalnok volt Földváron, tisztviselő Nádalján, bérelszámoló Pélmonostoron, majd 1944-ben Magyarországra költözik.