Kabdebó Tamás

 

36* (Hitetlen Tamás)

Remény már nem volt.
A szeretet is elhagyott.
De a hit még mindig mozgatott
mint porszemet a szél.
A napsugár lövellt erőt.
S átvilágítva, lengve,
bársony társak között
beleptük együtt mint a hó
a tündöklő időt.

A látomások kora már lejárt.
Mint világocskákban bujkáló galandok
(mind ki ígéreteken keresztülrágja magát)
úgy fúrta meg lelkünk a tudomány.
A sok szó feloszlott.
A szívre kéreg nőtt.
Elménkben csak csonka árnya derengett.

ÍGY ÉS EKKÉPPEN
tűnődtünk egy beteg hajnalon
kívül zúgtak a békés gépek
s belül a béke-béka nőtt:
puffaszkodott az equilibrium.

te úgy születtél
hogy sejtek ezerji haltak el.
A bacillusok sírtak,
megolvadtak a jéghegyek.
S e mikro-makro konsternációban
három bolha könnyezett.

te úgy éltél, – éjenc –
hogy visszájára lássad a szent dolgok színét
Aquinói Szent Tamásból
Sárkányölő Györgyből

Vadkanette szép Imréből
Jézusttakaró Józsefből
idetoppant talpasi.

EZÉRT FIZETNI KELL.

hogyan?

az úgy volt,
        hogy a poros úton,
                Emmaus felé
atque vale,
                Emmaus felé

a tanítvány, a porszem porzott.
a jövőre mit toborzott?

az úgy volt, hogy a poros úton, emmausfelé
bújt, kujtorgott lázongásba kétkedett a
                szökevény

azúgyvolthogyaporosútonemmausfelé…
… uram, ne hagyj el, hogy volt?

 

48 (Türelemjáték)

Olyan vagy-é
        mint a mandulafa,
Korán virágzol
        Későn érsz be?

Avagy mint a
        galagonya
Későn virágzol
        Későn érsz be?

Pár gyom a
        fa alatt
a bokor tövén
        nyom pár.

Meddig kell
        meddig kell
Várnom még
        várnom már?


* A számok azt az évet jelzik, amikor az adott születésnapon a vers keletkezett.