Orosz László

Katona Piroska

1913–2003

 

   „Mondja, Piroska, Maga nem írt soha? Remekek a levelei. Ez nemcsak a tanári pályára vezethető vissza, ez valami több." Domahidy András, a kitűnő ausztráliai magyar író Katona Piroskához írott egyik leveléből valók ezek a mondatok. „Örülök, hogy jónak találja leveleimet. Németh László is úgy találta, hogy »irodalmi szinten (bár a szint szándéka nélkül)« számolok be életem eseményeiről. Nagyobb nyilvánosság számára sohasem írtam, nem voltak irodalmi ambícióim. Egy-két cikkem jelent meg nyomtatásban irodalmi és nyelvhelyességi témákról. Író nem lettem, nem is akartam az lenni, de olvasónak jó olvasó vagyok, a jó könyveket újra és újra előveszem" – válaszolta.
   Nemcsak igényes, jó olvasó volt, hanem irodalomtanárként olvasmányélményeinek továbbadója, olvasásra kedvet ébresztő közvetítője is. Egyik régi tanítványa fél évszázad múltán hatalmas tudására, igényességére és szellemességére emlékezett, arra, hogy „élmény volt minden magyaróra". Hasonló élményt jelentett nekünk, akikkel gyakran beszélgetett olvasmányairól, minden vele való találkozás. Még azok a legutolsók is, amikor látásának romlása miatt már nemigen olvasott, de fölidézte régebbi olvasmányélményeit.
   Megérdemlik azonban az írásai is, hogy emlékezzünk rájuk. Önálló kiadványként két rövidebb terjedelmű, irodalomtörténeti tárgyú műve jelent meg. Sebők Zsigmondról szóló doktori értekezése (1939) mindmáig a legmegbízhatóbb összefoglalása az író életéről és műveiről való tudnivalóknak, Jókai Mórról írott füzete (1954) pedig mintaszerű eligazítás egy hatalmas életműben.
   A Forrás elődjében, a Kiskunságban megjelent könyvismertetései közül kiemelkedik Bernáth Aurél Így éltünk Pannóniában című önéletrajzáról írott recenziója (1956. 3. sz.). Különösen az a részlete emlékezetes, amelyben az emlékek fölidézésének a festő ecsetkezeléséhez hasonló módszeréről írt. Méltán keltett figyelmet a Magyar Nyelvőrben (1960. 2. sz.) közölt Egy Ady-sor értelmezéséhez című vitairata. A föl-földobott kő „Te orcádra ütök" sorának közkeletű ‘rád hasonlítok’ értelmezésével szemben meggyőzően mutatott rá arra, hogy a szövegkörnyezet elfogadhatóbbá teszi itt az „üt" ige eredeti jelentését.
   Katona Piroska 1950-ben saját kérésére került haza Kaposvárról, ahol a leánygimnázium igazgatója volt, szülővárosába, Kecskemétre tanárnak. Tevékeny szerepet vállalt az Ismeretterjesztő Társulatban, az 1955-ben újjáalakult Katona József Társaságban, a Pedagógus Szakszervezetben. Ez utóbbi keretében szervezte meg, hogy harmincan felmehessünk 1956. október 20-án Budapestre Németh László Galileijének bemutatójára.
   Nemigen lehetett kideríteni, kit miért tartóztattak le mondvacsinált vádakkal a forradalom után. Piroskát már 1957. március 15-ére „begyűjtötték", majd augusztusban internálták. Tevékeny volt, művelt volt, népszerű volt, azonfelül ismert és megbecsült kecskeméti család tagja. (Katonatelepet a nagyapjáról nevezték el.) Az „eseményekben" nem vett részt, de nem titkolta, hogy a szíve merre húzza. Mikor kiszabadult az internálótáborból, Kecskeméten nem kapott állást. Somogy megye fogadta vissza, a tabi gimnáziumba helyezték. Nyugdíjazásáig, 1970-ig ott tanított.
   Németh László Kecskeméten nyomtatott Tanúját már érettségiző diák korában ismerte, tanári diplomája megszerzésének évében személyesen is találkozott az íróval. Kapcsolatuk – bizonyára ösztönözve Tab és Sajkod közelségétől, találkozásoktól is – a ‘60-as években állandósult. Németh László 1964-ben, egyik levelében ezt írta róla: „Mint pedagógussal, órákat el tudtam volna vele beszélgetni; hasonlít egyik-másik kedves lányalakomhoz, például az Iszonyban a postásnő nagynénihez. – Megígértem, hogy a nyáron meglátogatom Tabon." Egy másikban (1967-ben) „a magyar nemzet" életébe „delegált képviselőjének" nevezte. Nem ok nélkül: tőle kapta meg azt a szeretetet eláruló érdeklődést, amely a meg-megújuló támadások közepette annyira hiányzott számára. Érdemes idézni Piroska 1967. december 30-i, újévi üdvözletet tartalmazó leveléből: „Québecben a Gyászt most fedezte fel barátnőm, Zürichben Égető Esztert olvassa németül egy magyar feleség". S a folytatásban: „Mindannyian nagyon szeretnők, ha a ››tanácskozáshoz, amelyet önmagával folytat‹‹ újabb olvasmányairól, bennünket is meghívna, mint a Tanú idejében. Az olvasók olvasni vágynak! Németh László olvasói pedig elsősorban Németh László műveit szeretik és szeretnék olvasni." 1973 nyarán, az író betegségének már súlyos szakaszában egy hónapot töltött mellette Sajkodon. Nővéreinek írott leveleiből állította össze azt a naplót, amely a veszprémi Új Horizontban jelent meg (2001. 3.sz.).
   Kerényi Károlyéknál találkozott először Piroska személyesen Németh Lászlóval. Kerényi felesége, Lukács Magda egyetemi évfolyamtársa volt. Az 1943 óta férjével együtt Svájcban élő asszonnyal is a tabi években újult fel a kapcsolata. Levelezésüket három hatalmas dosszié őrzi a Bács-Kiskun Megyei Levéltárban.
   Barátnőjét Piroska többször meglátogatta Asconában. Németh László művei iránti érdeklődésük meghatározója volt kapcsolatuknak. A barátnő, Kerényi Magda 1962-ben az Égető Esztert, 1971-ben Az írás ördögét (a Semmelweis-drámát) ismertette az Új Látóhatárban. Németh Lászlónak pedig azt írta, hogy a műveiről a magyarországi sajtóban megjelent kritikáknál férjével együtt megbízhatóbbnak tartják, „amit Katona Piroska ír az ő okos, alapos, világosan látó módján".
   Asconában ismerhette meg Piroska alaposabban az emigrációs magyar irodalmat. Domahidy András Árnyak és asszonyok című regényére barátnője hívta fel a figyelmét. A regénye keltette élményt köszönte meg a szerzőnek 1979. decemberi levelében, amely elindítója volt kettőjük levelezésének. 1981-ig írott leveleikből 27 jelent meg a Forrásban (1995. 6. sz.), az 1989-ig másfélszázat meghaladó levelek részletes jegyzettel, kinyomtatásra kész állapotban találhatók a Bács-Kiskun Megyei Levéltárban; számos 1989 utáni levelük is föllelhető ugyanott, egyelőre rendezetlenül.
   Lehetetlen felsorolni csak a nevét is azoknak, akikkel Piroska baráti vagy rokoni kapcsolat révén levelezett, s akik közt a magyar szellemi élet több kiválósága található. Levelezéséből – ez volt a fő „műfaja" – mintegy fél évszázad képe bontakozhatna ki szélesebb közönség előtt is, ha megjelentetnék.
   Álljon itt végül egy idézet Katona Piroska olvasói hitvallásául Domahidy Andrásnak írott első leveléből: „Legnagyobb értéknek azt tartom – ami korunkban egyedülálló! –, hogy a szereplők tisztességes emberek, nem önközpontúak, hanem tekintettel vannak egymásra és az íratlan szabályokra, amelyek emberivé teszik az életet. Ilyen emberek közt valóban emberi kapcsolatok jönnek létre, s az fölemelő, hogy amíg olvassuk, magunk is részeseivé leszünk ezeknek a kapcsolatoknak."
   Németh László hívéhez méltó gondolat és megfogalmazás!