Bogdán József

 

Lenni szárnytalan

Domonkos Istvánnak

én lenni pap misézni sok falu
imazsámolyt oltárt enni a szú
én lenni nőtlen nem férfiatlan
vágyni mennyország jó meleg katlan
mindig szót fogadni hierarchia
nem menni night club inni jó pia
tisztelni dogma dogma jó dolog
állami fogda a föld nem forog
én enni ostya ostyahulladék
vörösrongy rázni habzó szájú ég
nézni néhanap az őrgébicsek
repülnék isten mért nem érti meg
ikarusz szárnyak gyönge ragasztó
megbuggyant immár minden földi jó
szentlélek billeg tört szárnyú galamb
nézni jobbra balra akár a rab
siratni halott drága koporsó
kisbaba prüszköl ízleli a só
lenni keresztény kozmopolita
enni svédasztal kozmás a liba
és fogyni fogyni fogyni szüntelen
lehet-e élni bűnben bűntelen

 

Délelőtt, délután, este

Romos parókiám ablaka előtt
Pörén serénykedik a délelőtt.
Kelleti magát, mintha csak szánna.
Narancs-melleket pingál az ágyra.

Kérdésekkel zaklat a délután.
Ki kopog: Lehet, hogy a szél csupán,
vagy a sekrestyében a misekönyv
díszes fedelén viháncol a csönd.

Most ülök a kátrányszagú csendben.
A vacsorám javát már megettem,
A kántor üzent – holnap temetés.
Az ég alja nagy vörös nevetés.