Orosz László
Kikergettetni
Hogyan értsük a Bánk bánnak ezt a szavát?
Amíg nem vált ismertté Katona drámájának az
első kidolgozása,1 Gertrudisnak ezekben az Ottóhoz intézett szavaiban: „Tudd meg,
kicsiny lelkű, hogy e’ dolog / ha Melinda érdemét temette volna / el; úgy
kikergettetni kész lehetnék / Országaimbol”2 – a kikergettetni főnévi igenevet
szenvedőnek tartották, s a szöveget így értették: ‘kész lehetnék arra, hogy
kikergessenek országaimból’. Az első, 1815-i kidolgozásban azonban a megfelelő
helyen ez áll: „Tudd meg te csábító, hogy e’ dolog / ha Ádelájdnak Asszony
érdemét / mocskolta volna bé; úgy vélle együtt – / mint Udvarom gyalázatit –
Pelengér- / Oszlopra kész volnálak áll’tani.”3 Ennek alapján vetődött fel, hogy
a kérdéses főnévi igenév lehet a szenvedővel azonos alakú műveltető is, a szöveg
értelme pedig: ‘kész lehetnék arra, hogy kikergettesselek országaimból’.
A Bánk bán kritikai kiadásában Sütő József értekezését és
Illyés Gyula átigazítását hoztam fel a műveltetőként, Waldapfel József és Pándi
Pál magyarázatát a szenvedőként való értelmezés példájaként, s határozottan
ugyan nem foglaltam állást, de érzékeltettem, hogy meggyőzőbbnek tartom az utóbbiak
érveit.4
Azóta újabb állásfoglalások születtek, illetve kerültek elő a
műveltetőként való értelmezés mellett. A kecskeméti Katona József Megyei
Könyvtár Helyismereti Gyűjteményében található egyik Bánk bán-kiadásban, Hevesi
Sándor 1901-ben megjelent edíciójában a kitűnő Katona-kutató, Hajnóczy Iván
föltehetően az 1940-es évek elejéről való ceruzás jegyzetei között ez olvasható:
„kikergettetni” – ti. téged (Ottót, l. 1815. szöveg).5 Beke József Bánk
bán-szótárában: „kikergettetni [...] »vkit mások által elzavartatni
vhonnan«”, s egyetlen előfordulásaként idézi az általam föntebb idézett mondatot
az „e’ dolog”-tól kezdve.6 A Bánk bán nemrég megjelent angol fordításában:
„I / Could have you banished from my realm”.7 (Ki kellene téged űznöm a
királyságomból.)
Ezek után, úgy gondolom, nem fölösleges visszatérni a
kikergettetni értelmezésére.
Műveltetőként való értelmezése ellen az első kifogás az lehet,
hogy hiányzik mellőle a tárgy: téged. (Az angol fordításban ott a you.) Ami pedig az
első kidolgozásra való hivatkozást illeti, meggondolandó, azonos súlyú büntetés-e
a pellengérre állítás és az országból való kiűzés. Az előbbi különben is
inkább az elcsábított asszonyt bélyegezné meg, mint a csábítót.
Gertrudisnak Ottó csábítási szándékát elítélő mondatait
szokták felhozni annak az igazolására, hogy hajlandó lenne kikergettetni az
országból. Ha azonban összevetjük az Ottót Melinda ostromának folytatására
biztató és azt megbélyegző szavait, a mérleg erősen az előbbiek oldalára billen
dialógusukban.8 Ha fölháborodik is az öccse viselkedésén, nem a csábítás
szándéka, hanem a sikertelensége annak az oka. Eleve Ottó ellen hangolja Melinda
gúnyos megnyilatkozása: „Köszönöm Nagy-asszonyom, / hogy olly’ kegyes valál,
‘s áltláttad azt, / hogy a’ Bojóthi Melindának nem illik / Falun magányban
lakni; mert Nagy-úrné, / ‘s alkalmatosságot szerzél nekem / ezzel (Ottóra
mutat) sok édes múlatságra is – / oh, mert hiszen Melinda egyjügyű! (szinte
illetlenűl elsiet)”.9 Gertrudis így méri fel a helyzetet: „Itt áll im’ a
Gyűlöltetett [ti. Ottó] ‘s az a’ / szép Győzedelmes [Melinda], kit megkellett
volna győzni, / amott megy – útálván ezt, engem’ is / kerűl.”10 Biztatnia is
kell az öccsét, hogy győzze le Melinda büszke visszautasítását, de vissza is kell
tartania, nehogy mindketten bajba kerüljenek. Ha Melinda enged a csábítónak, hallgatni
fog, de ha folytatódik a sikertelen ostrom, föltárja helyzetét a férjének. „Te
engemet meglánczolál” – mondja a királyné.11 Sorsa össze van kötve Ottóéval.
Mi más ez, mint fenyegetettségének a megerősítése?
Biberach tanácsa a bocsánatkérésre jó eszközül kínálkozott
Melinda megbékítésére, a búcsúpohár megnyugtathatta őt is, a királynét is, hogy
Ottó távozik. Az altatóról és a hevítőről egyikük sem tudott.
A haldokló Gertrudis Ottót nevezte gyilkosának.12 A
„kikergettetni” végletessé fokozva „megölettetni”-ként igazolódott.
Jegyzetek
1 Első kiadása: Irodalomtörténeti Közlemények 1913, 193–314.
2 Bánk bán, kritikai kiadás, 1983, 190. (2. I. 514–517.)
3 Uo. 52. (l. I. 510–514.)
4 Uo. 455.
5 Közlése: Magyar Könyvszemle 2002. 3. sz. 304.
6 Beke József: Bánk bán-szótár. Kecskemét, 1991. 167.
7 József Katona: The Viceroy. Translated by Bernard Adams and Kálmán Ruttkay. Akadémiai Kiadó, 2003. 54.
8 Bánk bán, kritikai kiadás 187–191. (2. I. 462–531.)
9 Uo. 187. (2. I. 453–459.) 10 Uo. 189. (2. I. 481-484.) 11 Uo. 190. (2. I. 523.) 12 Uo. 274. (2. IV. 605.)