Ócsai Éva
Janus két arca
(Csokonai és az őt olvasó Weöres Sándor)
Csokonai Vitéz Mihályt Ady Endre kapcsolta a Nyugat
lírájába és a modernizmushoz, amikor verselési és stiláris újításai
alapján felismerte benne a nyelvművészt, a civilizáció énekesét1. Csokonai
unokájának vallotta magát, mivel csakúgy, mint Csokonai A méla Tempefőiben,
Ady is a feudális elmaradottság, maradiság és műveletlenség ellen lépett fel A
magyar Pimodán című írásában2, emellett származásában, magyarságtudatában,
zsenialitásban, modernségben is párhuzamokat talált Csokonai és önmaga között3,
majd Vitéz Mihály ébresztése (1911) címmel verset is írt hozzá. Az
Ady–Csokonai párhuzamot a Csokonai tiszteletére rendezett vígszínházbeli
Nyugat-matiné (1911. január 29.) tágította ki Ady–Nyugat–Csokonai kapcsolattá, a
matiné után a Nyugat egy Csokonai-számot is megjelentetett.4 Később a Nyugat szerzői
közül például Tóth Árpád írt Invocatió címmel verset Csokonaihoz (1913),
majd Móricz novellát és egy Csokonai-drámát (1913).5
Weöres Sándor a nyugatos Csokonai-olvasók táborához már 6–10
éves korában csatlakozott, amikor még nem tartozott a Nyugat lírikusai közé.
Ebben az életkorban Csokonai mellett többek között Shakespeare-t olvasott, Schillert
eredetiben, Madáchot és Katona Józsefet.6 Felnőttként pedig Csokonai líráját,
drámáit és epikáját újraolvasta, a Dorottyát különösen kedvelte. Weöres
Sándor, akit éppúgy poeta natusként és poeta doctusként tartunk számon, mint
Csokonait, részben ritmikai, metrikai tudása miatt tartotta nagyra a debreceni
költőt, és bevallása szerint a saját formakincsének és verszenéjének
kialakításához is nagymértékben hozzájárult Csokonai költészete – így
közvetve ahhoz is, hogy minden magyar költő közül Weöres Sándor verseit
zenésítették meg a legnagyobb számban. Weöres Sándor kiemelte Csokonait és
Berzsenyit, azt a két költőt, akinél először tükröződik önálló versekben,
önálló művekben a világkultúra iránti érdeklődés. Ebből a jellemzésből
az is kitűnik, hogy Weöres önmagát is kiolvasta Csokonaiból. Azt is méltányolta,
hogy Csokonai például a perzsa költő, Háfiz költészetét is alaposan ismerte.
Így az sem véletlen, hogy egy alkalommal azt is felfedte, hogy
Psychét olyan költő-nőként képzelte el a 18–19. század fordulójára, akinek
versei nagy része Csokonai és Berzsenyi írásait imitálja. Weöres Sándor szerint az
a kor, amelyben a Psyché játszódik, vagyis Csokonai és Kazinczy kora és annak
költészete tele van 20. századi modern elemekkel, amelyek miatt Weöres azt a
modern költészet előzményének tekinti. Csokonai írásainál úgy tapasztalta, hogy
természettudományos érdeklődésének köszönhetően azokban gyakoribbak a
sci-fi-vonások, emellett pedig az élő, vaskos magyar nyelv, a barokk minden pompája
és nehézkessége. Weöres Sándor, az irodalomtörténész úgy látta, hogy Csokonai
nyelvi „válaszpontot”, határvonalat jelent több stíluskorszak között, mivel a
barokk, a rokokó és a realizmus hatása mind megtalálható az írásaiban7 – szemben
más irodalomtörténészekkel, akik szerint a teljes Csokonai-életmű a rokokó
jegyében született. Csokonai és Weöres költészete abból a szempontból is
rokonítható egymással, hogy mindketten szintetizáló szerepet töltöttek be, a
magyar és a világköltészet stílus- és formakincsét ötvözték írásaikban.
Egy alkalommal Weöres Sándor úgy nyilatkozott, hogy Csokonai alkalmi
írásai egy vers kivételével (Dr. Földi sírhalma felett) nem jók, ennek
ellenére feltételezhető, hogy Csokonainak egy alkalomra írott műve nagymértékben
befolyásolta Weöres Sándor egyik legjelentősebb írását, a Psychét. Csokonai
D[ebreczeni] Magyar Psyché címmel készített egy alkalmi újságparódiát,
amelyet egy tanára, Budai Ézsaiás esküvőjére írt. Budai Ézsaiás Csokonait 12–13
éves korában tanította, felfigyelt a tehetségére, és magántanítványaként is
órákat adott neki. Csokonai már a kollégium tanára volt, amikor elkészítette ezt az
alkalmi írást. Az esküvőt 1795. január 27-én tartották meg, amint arra a
szöveg többször is utal, ez a dátum pedig meglepő módon nemcsak a D[ebreczeni]
Magyar Psychében szerepel, hanem Weöres Sándor Psychéjében is: ebben a
fiktív, teremtett világban Lónyay Erzsébet Mária Psyché pontosan azon a napon
született, amikor az esküvőt megtartották, amikorra Csokonai elkészítette a
paródiát: 1795. január 27-én.8
Az azonosság miatt felvethető a kérdés, hogy vajon Psyché
születésének dátuma szimbolikusan jelentheti-e azt, hogy Csokonainak ez az írása
Weöres Sándornak ötletet adhatott valamilyen formában a Psyché megírásához
is, létezik-e a két szöveg között más párhuzam is.
A D[ebreczeni] Magyar Psyché alkalomra készült írás, és
emiatt részben allúziókra is építkezik, többféle olyan utalás szerepel
benne, amely az adott kontextusok ismerete nélkül nem lenne érthető. Ez Weöres
Sándor Psychéje esetében is fennáll, ennek is tulajdonítható, hogy idegen
nyelvekre lefordítani szinte lehetetlen volna.
Csokonai tanára, Budai Ézsaiás nagy tekintélyű történelem és
latin–görög tanár volt, aki az esküvő előtt egy évvel érkezett vissza Debrecenbe
professzorként Göttingenből, de tanulmányokat folytatott Hollandiában és Oxfordban
is. (Később egyike volt azoknak, akik nevüket adták ahhoz, hogy Csokonait
elbocsássák a debreceni kollégiumból.) A jellegzetesen rokokó, pajzán és szatirikus
hangú írásban több olyan részlet is szerepel, amelyben az elbeszélő nem mindig adja
meg a tekintélynek járó tiszteletet, tehát ismét szabályt hág át, felforgató.
(Ez az írás egy hónappal azután készült, hogy a kollégiumban megtartották az első
pert Csokonai ellen.) Weöres Psychéje is ezen a frivol és közvetlen hangon szólal
meg: az öröm- és boldogságelvvel szemben álló sztoikus filozófia, valamint a
korszak irodalmát meghatározó kánonok ellenében beszél. Az erotikus versek mind
Csokonai, mind Weöres költészetében szerepet játszanak. Csokonai többek közt Militat
omnis amans és A’ Sütés9 címmel is írt ilyen verset, Weöres pedig például
Priapos címmel írt egy 40 pajzán versből álló gyűjteményt.
Csokonainak ez az írása is paródia, mint korábban a Békaegérharc,
1791–2, és később a Dorottya, 1799, vagyis egy olyan kéthangú beszéd, amely
dialogikus kapcsolatot tart fenn az alapszöveggel és -szövegekkel, ami jelen esetben
nemcsak egy folyóirat paródiája, hanem a kollégium tanáraira, a kollégiumban
történt eseményekre és a debreceni diákirodalomra való utalással a debreceni
kollégiumhoz fűződő narratívákat is parodizálja. És bár az uralkodó hangnem a
komikum, olyan szövegeket is tartalmaz a D[ebreczeni] Magyar Psyché, amelyek
hangvétele ünnepélyes, ezek ellenpontozzák a humort. Weöres Sándor Psychéje
is részben stílusparódiákra és karikatúrákra épül.
Felvethető a kérdés: mi indokolhatta, hogy egy ünnepi alkalomra, egy
tanár esküvőjére Csokonai paródiával, egy komikus írással készült. A D[ebreczeni]
Magyar Psyché fiktív szerzője többször is hangsúlyozza, hogy az írás
fársángkor keletkezett, és ezzel kiemeli az újságparódia karneváli jellegét, és a
karneváli komikumban rejlő lehetőségeket a négy évvel később, 1799 elején
keletkezett Dorottya megírásakor is felhasználta, hiszen az is fársángkor
játszódik. Az irodalmi karnevál pedig alkalmat ad arra, hogy a megszokott és
fennálló rendet, értékviszonyokat és a hierarchia szimbolikus kategóriáit
felfüggeszthesse. Ebben szerepet játszik a testre vonatkoztatottság, a már említett
pajzán hang is. A karnevalizáció a kanonizáció ellentéte, a komolyságon
felülkerekedő komikus, a populáris kultúra, amely a hivatalos kultúrával áll
szemben.10 Sokféle nyelvi struktúrát és társadalmi kategóriát sűrít magába,
különféle történeti korszakok narratívái kerülhetnek egymással dialogikus
viszonyba. Nemcsak Csokonai D[ebreczeni] Magyar Psychéje, hanem Weöres Sándor
hősnője, Psyché is farsangkor született, és az irodalmi karnevál jellemzői Psyché
írásaira is érvényesek.
Csokonai az esküvőre, erre az ünnepi alkalomra a D[ebreczeni]
Magyar Psychében egy magyar nyelvű bécsi lap, a B[étsi] Magyar Merkurius
paródiáját készítette el.11 Az újságparódia beosztásai, rovatai, a melléklapok
nevei és a rajzos fejléc az eredeti lapot követi, amelynek nagy része érdektelen
témájú, időjárással, termésviszonyokkal, tűzesetekkel, kinevezésekkel foglalkozik
száraz, nehézkes, provinciális stílusban. Az eredeti lapban a két melléklap közül
az egyik a Magyar Múzsa címet viselte, és ez volt az első olyan magyar lap,
amelyiknek az volt a feladata, hogy a főlapot tehermentesítse az irodalmi szövegektől.
A másik melléklap pedig Bécsi Magyar Bibliotheca címmel könyvismertetéseket
tartalmazott történelmi, irodalmi, nyelvtudományi és természettudományos
könyvekről.12 Csokonai D[ebreczeni] Magyar Psychéjében szintén szerepelt Magyar
Musa és Magyar Bibliotheca címmel két melléklap-paródia.
Csokonai számára az újságforma sokféle, rövid terjedelmű
szövegtípus egyidejű szerepeltetését lehetővé tette.13 Budai Ézsaiás és
Ercsey Klára, valamint az esküvő többféle szövegtípusban és kontextusban
visszatérő és játékosan variálódó téma, ami az újságparódia egységességét
biztosítja. Ehhez hasonlóan Weöres Sándor Psychéjében a sokféle műfajú,
hosszabb-rövidebb szövegekbe szőve is felbukkan több olyan téma, ami különböző
nézőpontokból elmondva ismétlődik, mint egy zenei téma variációi, mint a fúga,
a zenei szerkesztésmód pedig Weöres költészetének egyik jellegzetes szervezőelve.
Csokonai írásában a tételezett szerző saját írásaihoz humoros
jegyzeteket, kommentárokat készít, amelyek átértelmezik a főszöveget:
további adalékot, magyarázatot ad a szöveghez, vagy az adott szöveghely talányosságát
tovább fokozza (pl. „Találós mese. Fejtse meg a ki Oedipus!”14). Weöres Psychéjében
is részben az kapcsolja össze a különféle hosszabb-rövidebb szövegeket, hogy
egymást kommentálják és interpretálják, ám az írások nem adnak mindenhez
megfejtést, több helyen nyitott marad a szöveg.
Az ifjú pár és családja nemcsak a kollégiumi és a helyi
aktualitások kontextusában szerepel, hanem a hadi tudósításokban a háború
és a szerelem allegóriájába építve. Ebben az esetben a stílusparódia a német és
a francia nyelv hadi műszavaira épül, mint a Dorottyában és a Békaegérharcban.
Emellett európai országok kulturális, tudományos és politikai eseményeibe szőve is
szerepel Ézsaiás és Klára (pl. a francia forradalom; a brit parlament; a spanyol bor;
egy olasz csodatévő ereklye, a mindent meggyógyító Lacrima Christi, ami valójában
egy borfajta; az Erósz cárné az orosz cárné helyett, vagy az akkoriban feltalált
telegráf). Weöres Sándor történetében a fiktív költőnő versei és életének
narratívája szintén egy magyarországi és egy európai irodalmi (Goethe, Hölderlin,
Schiller), kulturális (Beethoven, Mozart), politikai (Napóleon) és tudományos
(Stephenson találmánya, a vasúti sorompó) kontextusba kerül.
Sokféle nyelv és nyelvi regiszter szólal meg a Magyar
Psychében, és ezekre nyelvjátékok épülnek: a görög–római mitológiai alakok
nevei, a görög és római költőktől származó idézetek, valamint a német és a
francia kifejezések mellett egy latin nyelven írt menyegzői vers, egy epithalamion is
szerepel Csokonai újságparódiájában. Weöresnél is találhatók idegen nyelven,
németül és franciául írt versek, bár a Psyché megírása előtt is élt már
az idegen nyelvekben rejlő stiláris hatásokkal és nyelvjátékokkal.
A népnyelv és a népköltészet mind Csokonai, mind Weöres
írásaiban szerepet játszik. Csokonai gyűjtötte is a tájszavakat. A 18. század végi
és 19. század eleji Magyarországon a népköltészet és a népnyelv változását egy
irodalmon és költészeten kívüli társadalmi és politikai indok is befolyásolta: a
népköltészet és a népnyelv irodalmi rangra emelése a demokratikus és nemzeti
törekvések elválaszthatatlan részévé vált. Ugyanez a nyugat-európai irodalomban
más hangsúlyt és színezetet kapott, a népköltészetben és a népnyelvben csak
érdekességet láttak, a megmerevedett sablonos formák ellenszerét, a műköltészet
felfrissítését (Herder és Bürger).15 Csokonai a népköltészethez még ebben a
szellemben közelített, Weöres Psychéje szintén leválasztja a népnyelvet és a
népköltészetet a hozzá kapcsolódó nemzeti, társadalmi és politikai
jelentéstartalmakról, és tisztán esztétikai funkcióban szerepelteti. Sem Psyché,
sem Csokonai nem vált a nemzet költőjévé, bár Csokonai készült erre a szerepre az Árpádiász
megírásával.
A sokféle szövegtípus mellett a Magyar Bibliotheca
melléklap-paródia egy vígjáték-paródia töredékét (A szeretet
győzedelme a tanúltakon) is tartalmazza, amiről azt írja a fiktív szerkesztő,
hogy egy ismert író halála után fennmaradt dráma részlete. Psyché írásait
szintén egy híres költőnő posztumusz írásaiként kommentálja a kötet
végén szereplő fiktív irodalomtörténész, és a Psychében is található egy
drámarészlet, Ungvárnémeti Tóth László írása Nárcisz, vagy a gyilkos
önn-szeretet címmel. – A vígjáték-paródia jelenésekre oszlik, mint Csokonai
többi színjátéka is, Weöres Sándor pedig A kétfejű fenevad című
drámáját Csokonaihoz hasonlóan szintén jelenésekre osztotta.
A szintén parodisztikus műfaj, a szatirikus allegória16 egyik
válfaja, egy utópia is szerepel Csokonai írásában: egy hír szerint Utópia
országa ad otthont a Narrnspielen vagyis a Bolondjátékok nevű pályázatnak17, amely
0000 Babarus jutalom ellenében a következő címmel várja az írásokat: Valjon az
asszonyok emberek e vagy sem?18 Ennek a hírnek a fiktív szerzője megjegyzi, hogy az
érdekelt fél ehhez nem szólhat hozzá, mivel csak emberek vitázhatnak a kérdésről,
és a pályázathoz eddig ember még nem szólt hozzá, csak egy Halbernarr
(’félbolond’) városból származó szerző készül írni. A hírközlő szerint
ilyen csak Utópia országában fordulhat elő, a valóságban nem, ez a hír azonban egy
valóban megtörtént vitasorozatra utal, amelyre az 1780-as évek közepén került sor
Magyarországon. Két névtelenül megjelent vitairattal kezdődött: Megmutatás, hogy
az asszonyi személyek nem emberek. Az írásból, és a józan okoskodásból nap-fényre
hozatott, 1783. és
B. Carberi Anna kís asszonynak kedvesséhez írtt levele, mellyben meg
mutattya, hogy az asszonyi személyek emberek, 1785. E röpiratokat aztán követte a
többi, s hosszan elhúzódó nyilvános vita lett belőle.19 Weöres Sándor nemcsak a Psychében,
hanem később a Három veréb hat szemmel című antológia szerkesztésekor is
bizonyította feminizmusát, hogy beszédtettekkel is elutasítja az említett felvetést,
hiszen nemcsak költőnőt teremtett, hanem elfeledett költőnők írásait válogatta be
az antológiába.
Csokonai paródiájától abban tér el Weöres Sándor Psychéje,
hogy az pastiche: olyan stílusjáték, amelyben eltérő stílusrétegeket és
stíluselemeket kever, különböző szerzők, korszakok, irányzatok jellegzetességeit
ragasztja össze parodisztikus céllal, ám a vegyítettség miatt különbözik a
paródiától, ami egységes. Csokonai a Magyar Musa melléklapparódiában
tréfás verseket közölt az esküvői alkalomra különféle versformában. Ehhez
hasonlóan Weöres Sándor a Psychében szintén sokféle, a rokokóra (alkalmi
versek, epigrammák, tanítómesék, allegóriák, formajátékok), a szentimentalizmusra
(napló, levél), a romantikára és a klasszicizmusra (antik versformák) jellemző
műfajt parodizál, ezek mellett pedig az irodalomtörténet-írás paródiáját is
elkészíti.
Csokonai D[ebreczeni] Magyar Psychéje címével és a szövegben
több helyütt utal Psychére, Cupido feleségére, akinek neve azt jelenti, hogy
pillangó, a görögök pedig pillangó képében jelenítették meg a lelket. Csokonai
jegyzetben utal Apuleius Amor és Psyché történetére, ebben pedig Psyché a
szerelmi vágyakozás megtestesítője. A pillangó Psyché, a rokokó jellegzetes
szimbóluma a frivolitás mellett az életelvet és a boldogságelvet jelenti20 Csokonai
írásában éppúgy, mint Weöres Sándor Psychéjében.
A pillangó szimbóluma Csokonai több írásában is szerepel,
köztük A pillangóhoz című versében is, amelyet 8 évvel később, 1803-ban
írt, és ebben Psyché más jelentésben szerepel. Kerényi Károly az Ámor és
Psyché mítosz 18. századi átértelmezéséről leírja, hogy akkor Apuleius
történetéhez általános jelentést társítottak: az életet és a halált
szimbolizálta. A földön a lepke-psyché ugyanis gubóba zárva él, csak akkor
bonthatja ki a szárnyát, amikor a test börtönéből kiszabadul, ez pedig a halál
pillanatában következik be, ami az örök életet is jelentheti számára. Ámor, isteni
szeretője az, aki megszabadíthatja testburkától, így a halhatatlan istenek
birodalmába kerül.21 Csokonai versében ezt a hagyományt használja fel.
Ady a Vitéz Mihály ébresztése című versében azt írja
Csokonairól, hogy a szavaknak gazdag pillangó-szárnyakat adott22, Kazinczy pedig az
elhunyt Csokonai sírjára Canovaszobrot szeretett volna állíttatni, az Ámor és
Psychét, „A monumentum felső részében a Lepe (rút és közönségesebb neve:
Pillangó) fog repdesni.”23 Ez arra a nyelvújítási vitára utal, hogy Csokonai a
pillangó szó védelmébe kelt a Kazinczy által finomabbnak vélt lepe szó
ellenében24. Ezek a példák is azt mutatják, hogy a rokokó szimbóluma, a pillangó
és Psyché Csokonait is jelölő ikonná váltak.
Weöres Sándor Psychéjében Csokonaira Psyché születési
dátumán és a Csokonai-féle Magyar Psychén kívül a következő mondattal
történik utalás, amikor Psyché a 19. század eleji kortárs költőket
összehasonlítja: „Csak Csokonai Vitézünk, kiben Inventio, Intelligentia,
Scientia, Phantasia, Inspiratio egyaránt foglaltatik”.25 Több akkor élt költő
közül Psyché elsősorban őt emeli ki, másodsorban pedig Ungvárnémeti Tóth
Lászlót.
A fentiek alapján megfogalmazódhat a kérdés, hogy vajon a Weöres
Sándor által megteremtett Psyché költészete értelmezhető-e Csokonai boldogságelvű
költészetének lehetséges folytatásaként. Elképzelhető-e, hogy részben Csokonainak
állít emléket Psyché alakja, a lélek halhatatlanságának szimbóluma? A lélek
halhatatlanságáé, amiről Csokonai élete utolsó írásában, a Halotti versekben
írt úgy, hogy megnyugtató választ nem tudott adni arra a kérdésre, hogy a lélek
halhatatlan vagy sem.
A magyar költészet történetében ez a két nagy szerepjátszó
költő, Csokonai és Weöres jelentős változást idézett elő. Annyiban tekinthetők Janus
két irányba néző arcának, a Geminusnak, az alfának és az ómegának26, hogy míg
Csokonai az alanyi, a szubjektív költészet megteremtője volt, Weöres Sándor a
szubjektumot feloldó, abból kilépő, szerepekre bomló ént teremtette meg27. Janus (a
ianua jelentése ’ajtó’, ’kapu’) a római mitológiában a be- és kijáratok,
ajtók istene, Patulcius névvel illeték, mert azt jelezte, hogy ajtót nyitott, és
Clusiusnak, mert más ajtókat bezárt. Janushoz hasonlóan a két költő nemcsak a
magyar, az európai, illetve a világköltészet előtt nyitott meg ajtókat írásaival,
hanem egymás költészetére is.
1 Ady Endre: „A költői nyelv és Csokonai”
Nyugat, 1910/20
2 Ady Endre: A magyar Pimodán Nyugat, 1908/2
3 Schiller Erzsébet: „Szimat és ízlés” A Nyugat magyar irodalomtörténeti
hagyományképe, 1908–1914, Budapest, Ister Kiadó, 2005, 48-9. (A könyvet Ilia Mihály
ajánlotta.)
4 I. m. 48–49.
5 Szilágyi Ferenc: Csokonai művei nyomában. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1981,
685. – Móricz drámájának csak a Nyugatban megjelent töredéke maradt fenn,
mivel a fogadtatását követő vita után megsemmisítette a kéziratot. Schiller, i. m.
50.
6 Weöres Sándor: Vallomás olvasmányaimról. Válasz Bathári Gyula körkérdésére.
In: Domokos Mátyás, szerk.: Egyedül mindenkivel. Weöres Sándor
beszélgetései, nyilatkozatai, vallomásai. Budapest, Szépirodalmi Kiadó, 1993,
248.
7 Weöres Sándor: Csokonai öröksége. Nyilatkozat. In: Domokos i. m. 243–5.
és 54.
8 Weöres Sándor: Psyché. Egy hajdani költőnő írásai. Budapest, Magvető
Zsebkönyvtár, 1972, 263.
9 Csokonai Vitéz Mihály összes művei. Budapest, Franklin Társulat, 1942, 864.
és Szilágyi: i. m. 344– 355.
10 Bahtyin, Mihail: François Rabelais művészete, a középkor és a
reneszánsz népi kultúrája. Budapest, Osiris Könyvkiadó, 2002
11 Csokonai D[ebreczeni] Magyar Psychéje egészen 1938-ig kéziratban volt, ebben
az évben adta közre Halász Gábor az Irodalomtörténeti Közleményekben.
12 Péter László, főszerk.: Új Magyar Irodalmi Lexikon. CD-ROM. Akadémiai
Kiadó, 2000
13 Csokonai Vitéz Mihály összes művei. Szépprózai művek. Sajtó alá
rendezte és a jegyzeteket készítette: Debreczeni Attila. Budapest, Akadémiai Kiadó,
1990, 401.
14 Csokonai 1942: i. m. 512.
15 Csokonai és a néphagyomány. In: Szilágyi Ferenc: Csokonai Dunántúli
tájszógyűjtése. Nyelvtudományi értekezések, 82., Budapest, Akadémiai Kiadó,
1974, 16.
16 Pollard, Arthur: Satire, London, New York: Methuen, 1970, 28.
17 A Narrenliteratur, a német bolondirodalom is élt a karneváli irodalom eszközeivel,
valamint Rotterdami Erasmus is (Bahtyin: i. m. 20.), akitől Csokonai olvasta, és le is
akarta fordítani A balgaság dicséretét. Elegyes írásainak kiadatását
tervezte, és egyrészt éppen a Bétsi Magyar Merkuriusban hirdette meg
előfizetők számára a tervezett kötet tartalmát, és ott felsorolja Erasmus kötetét
is. (Oláh Gábor: Csokonait kicsapják, Nyugat, 1911/4)
18 Csokonai i. m. 500.
19 Csokonai 1990: i. m. 415–6.
20 Baróti Dezső: A rokokó. Budapest, Gondolat Kiadó, 1986, 35–6.
21 Kerényi Károly: Az ismeretlen Berzsenyi, Budapest, Debrecen, Pécs 1940, 46.
Idézi: Pál József: A neoklasszicizmus poétikája, Budapest, Akadémiai Kiadó,
1988, 113–4.
22 Ady Endre: Vitéz Mihály ébresztése, Nyugat, 1911/3
23 Pál József i. m. 114.
24 Szilágyi i. m. 695.
25 Weöres, 1972, 152. „azon máig s utolsó órámig csodálkoztam és csodálkozom,
hogy [Csokonai] nem írta meg a legfájdalmasabb magyar blaszfémiát.” Ady Endre: A
magyar Pimodán, Nyugat, 1908/2
26 Tokarev, Sz. A., főszerk.: Mitológiai enciklopédia 1–2. Budapest: Gondolat
Könyvkiadó, 1988, 2/168.
27 Szepesi Attila: Két kerub, Csokonai és Weöres, Jelenkor, 1990/10, 75–77.