Szekér Endre

Határ Győző varázsos hajszálhídjai

(A költő nyolcvanötödik születésnapjára)

„a leégő tüzet ha felpiszkálom
éjjel vagy a passziánszot vetem
néha úgy-de-úgy elmélázom házon
hazán–családon–nemzeten”
(Határ Győző: Kandallónál)

   Kor, életkor csaknem elszakíthatatlanul összekapcsolódik, ezer jó és rossz hatással befolyásolja, visszafogja, elnyomja, segíti, kiemeli, elhallgatja, tönkreteszi az akkor élő embert, költőt. A XX. század nemcsak végzetes világháborúkkal, népirtásokkal stb. tette magát emlékezetessé, hanem az egyes ember, a költő rettenetes kiszolgáltatottságával is. Határ Győző is ebben a szörnyű XX. század éveiben élt és él, amikor Mandelstam büntetőtáborban, a Gulagban vesztette életét 1938-ban, az akkori Szovjetunióban. Az orosz Paszternaknak, a Zsivago doktor világhírű írójának a Nobel-díjat kellett visszautasítania a diktatórikus hatalom követelésére. Az orosz Szolzsenyicin is a büntetőtáborban, a Gulagon szenvedett, s az Ivan Gyenyiszovics egy napja után megírta a híres Gulag-könyvét, Nobel-díjat szerezve. Ebben a században költőket végeztek ki, írókat ítéltek halálra, „jobb esetben” börtönöztek be. Sorolhatnánk a sajnos jellegzetes kelet-európai írósorsot – magyar nevekkel: Lengyel József Gulag-éveivel, Déry Tibor, Kunszabó Ferenc, Buda Ferenc és mások börtönbüntetéseivel az 1956-os októberi forradalomban való részvételért. Micsoda kor volt ez! Illyés Gyula fogalmazta meg legtökéletesebben az Egy mondat a zsarnokságról című versében, mely 1950-ben készült, s az Irodalmi Újságban 1956. november 2-án jelent meg. („Hol zsarnokság van, / ott zsarnokság van, / nemcsak a puskacsőben, / nemcsak a börtönökben...”)
   Határ Győző is ennek a félelmetes századnak a gyermeke, ő részt vett az 1944-es sátoraljaújhelyi börtönlázadásban. Azért került oda, mert a Csodák országa, Hátsó Eurázia című eredeti stílusú regényét elkobozták, őt pedig a nyilasok börtönébe vetették. A Hegyi Bélával készített interjúban, mely a Távolsági beszélgetések című kötetben jelent meg, érdekesen idézi fel Határ Győző 1944 drámáját, szinte „flash-back”-kel, vizuálisan láttatva, mintha egy különös forgatókönyv szerint „post mortem”-ként, tetemrehívásként, halottakként lebegve jelennének meg a fegyház felett, amikor már az „ő lázadásuk” emléktáblájának betűit is elkoptatta, elmosta az idő. Hosszan emlékezik a költő rabtársára, Gájer Imre nagyszerű néptribuni alakjára, aki a spanyol polgárháborúban harcolt, s akivel szemben Rajk László kisebbségben maradt. Ezért is utal arra, hogy „örök szerencséjére” később másodszor is börtönzsákra került, bár kihallgatták őt is a Rajk-perben, de talán így, bent, rabként „könnyebben” alakult a sorsa, mintha kintről, szabad emberként behozva hallgatták volna ki. Érdekes dokumentumot idéz, volt sátoraljaújhelyi börtönparancsnoka, Lindenberg Lajos levelét 1945-ből, melyben az „elítéltekkel szembeni” emberséges magatartásának igazolását kérte a költőtől, mérnök úrtól, Határ Győzőtől. Vas István életregényében mint elegáns jól öltözött fiúra, építészre, az író Határ Győzőre emlékszik, aki a háború után jeles avantgard író lett. Szürrealistának tartják, „leszürrealistázzák”, a dogmatikus irodalompolitika támadja – pl. Mándy Ivánnal együtt –, elveszti megélhetését, a folyóiratoktól és a kiadóktól elűzik, majd „az evickélés nehéz ideje következett”, fordításból él. »1950-ben tiltott határátlépés kísérlete miatt két és fél évi börtönre ítélték, szabadulása után építészmérnök, majd műfordító« – foglalja össze a lexikoncikk Határ Győző életének egyik nehéz időszakát. De ne csupán „adatokat” idézzünk, hanem figyeljük meg a kort megörökítő költőt! „A hóhéri jóakarókról” ír, e szélsöpörte „cudar időben”, „elvetemült rendszerekről” szól (1946), milliók helyett, amikor felszólítják, hogy „csókolja meg a korbácsot” (1946), vívódik a „hazátlansággal”, „itthoni honvágyról” ír, a „gyalázat barlangviharai elől” szeretne elbújni (1950), „törpenépnek keresztútjain”, „leggyávább korszakunkkal” él (1950), a rendőrbíró és a vádlott párbeszédét foglalja versbe (1954), vámvizsgálatot tartanak az ő álomhatárán (1951), „zokogás, rúgás, dögönyözés, a jaj, jaj”, keserűn, a „vérbányászról” vall (1949), s még konkrétabban utal a szegedi Csillag börtönre, ahol pl. 1950-ben a nyomdán dolgozott egy ideig, ítéleteket, periratokat sokszorosított. Hosszú jegyzetben számol be erről a Hajszálhíd 282-283. oldalán. A Sírlapra című verse így kezdődik: „Míg élt a latin, fenevadnak vágyakozék az ember”... Az 1950-ben írt Sírlapra című verséhez is hosszú jegyzetet fűz a szegedi Csillag börtönről, a „sztálini korszak legsötétebb krátervidékéről”, a „börtönkazamaták világáról”, ahol ez a vers, ez a „skandált próza” is született. Csak „a költői szabadság” tehette itt szabaddá a rabot, akit szinte „lesöpörték a sakktábláról”, akinek „nem ért a neve”. Itt kötelezően „szabadsággal” kellett köszönni a sokkal inkább jellemző „rabszolgaság” helyett.
   A XX. századi kelet-európai költősors részese Határ Győző is: könyveit megsemmisítik, írásait gyakran nem jelentetik meg, többször is börtönbe kerül, és itt is költő marad, itt is verseket ír. Fegyházablak című versében: „lebernyeget / hord a karó / madárcsősznek / jóravaló / – hajladozzál / tavasziglan / kócsaghátú / hótakaró” (1950). Szegény Yorickra gondol ő is, Shakespeare hősére, mint később Kormos István és Baka István. Örökös játékossága ott lappang a „szem-Határ” szóösszetételben, nevét kiemelve a nagy kezdőbetűvel. A Szellem című 1951-ben írt verséhez azt a megjegyzést fűzi, hogy a Gyűjtőfogházba az a hír jutott be, hogy Pilinszky János tüdőgyulladásban halt meg. „Szerencsére a hír valótlannak bizonyult”, – folytatja a költő. 1954-ben Jedibro futása címmel „Poszpolyákovics Piciszláv” halhatatlan klapanciáiból közöl néhány szellemes-korfestő sort: „´Elvéssz, király!´ – vasát csörinti a rab. / Fi-ágyasházból ozmán kopjaszag / Zsiráll: ´Lenyakssza zsarkóc, trónbitor!´ / Levonssza Csánk s haló puruttyi tor / Omolssza trón! – szegendi bárd szavát – / Rivallssza pór: ´Vérpadra hágssza hát!´” A Határ Győző-vers nyelvi bravúrjai, sziporkázó szóképzései-szóformálásai 1954-ben korábrázoló elemeivel együtt kiemelkedők (Kissé „megelőlegezik” azt az eredeti szellemes nyelvformálást, nyelvgazdagítást, amely pl. Kálnoky László méltán híressé vált Shakespeare-fordításában illetőleg paródiájában is tapasztalható.) Másutt egy pártköltőre ír verset 1959-ben: Fűzfapoéta címmel: „ha mégis a kötél mellett döntenél / fűzfát válassz, arra kösd magad: / ezzel teszel hitet holtodban is / róla, hogy fűzfapoéta vagy”. Itt a szellemi fölény, ötlet párosul kiütést érő szellemességgel, pl. utalva a fűzfaköltő és a fűzfa esetleges „kapcsolatára”. 1948-ban írja meg az utánozhatatlanul sok mindent magában rejtő „Rondabugyrodat”, mely egyértelműen a mottóval is utal a magas költészetre, Dantéra, és hullik a végtelen mélységbe, pokolba, alantasságba: ...” és ott szorítván zabszemet / helyünk a Fingok Háza lett / ha kint a forrongás elül / még nem tudjuk, mi vás belül”... Megvan a költőnek a határozott véleménye a kor hatásáról az Írói baloldal című versében: „míg napjaink betelnek / leprát kolompol undorunk / viseljük gyász koloncát / – mi szélmalmokkal harcolunk / de végzetünk az ország.” Korábban az Írástudók temetőjéről vall, a Csodák országa, Hátsó-Eurázia verses epilógusában Szabó Zoltánnak, a Szerelmes földrajz szerzőjének vall, Szellem-hidat épít Kálnoky Lászlónak, Igénytelen szívvel szól Jékely Zoltánhoz, Omladék címmel ír Pilinszky Jánosnak, a Hegyi Tábort Rónay Györgynek ajánlja, A krátersivatagban fordul oda Illés Endréhez, a Szomjúságban Ottlik Gézához stb. S talán itt kellene egy kis figyelmet szentelni annak, hogy a költő sohasincs egyedül, Határ Győző pedig különösen nem, hiszen ezer szállal kapcsolódik a régi mesterekhez (pl. Dante, Babits) és kortársaihoz (pl. Áprily Lajos, Kodály Zoltán), verseibe beépülnek ők is, baráti kezük szorítását érzi, számos versét nekik ajánlja. Így a Psalmusát természetesen a zeneszerző Kodály Zoltánnak nyújtja át: „perelj a perlőkkel /fennen panaszolhasd / ´hacsak elvesztenél / holott – Uram hol vagy?´” (1957)
   A költő Határ Győző végtelenül igényes, a mesterséggel-művészetével sokat foglalkozik, versben, tanulmányban és egyebütt: szinte újra meg újra e témára serkenti a régi mester, Arany János a maga ars poeticáival, Vojtina vagy más nevében. Mert a költő úgy érzi, hogy nemcsak önmaga számára kell mértéket állítani, pontosságot követelni, formát faragni, teljességre törekedni stb., hanem a költőtárs, az ifjabb nemzedék is tanulhatna fejtegetéseiből. Határ Győző A költészet kiskátéja című hatalmas esszéjét 1979-ben írta, melyben 55 pontba, hosszabb-rövidebb bekezdésbe foglalja erről szóló vélekedéseit. (Itt érezzük a költő mindvégig érvényesülő, mindegyik művében meglévő filozofikusságot is.) Pl. A 24. pontban a következőket fogalmazza meg bölcs Arany-Vojtinaként: „észreveszed, hogy versíró-tudatodba idegen testekként moráliák, hitigazságok, ideológiai hordalékok úsznak be?! Vigyázz: ez biztos jele annak, hogy ihleted elhágy...” S ezt érdemes lenne folytatnunk a költő bölcs tanácsainak idézésével. De érdemes másfelé is tekintenünk: Irodalomtörténet című kötetének (1991) utolsó fejezetében általánosabb kérdéseket vet fel. Így Az Egyes Kérdések harminc év irodalmában című írásában, melyben álmában megfogadja Kerényi Károly „üzenetét”, aki szívesen írt volna a „legnagyobb körültekintéssel”, „tárgyszeretettel” és „alázattal”. Most vallomásosan szól irodalmunk „legkörmönfontabb munkakerülő” vagy „utolérhetetlen puszipajtás”-típusú és másfajta íróiról. Irodalmi „pulzusszámlálásra” figyel, „izgalmas diagnózisokat” vesz észre, fajsúlyra gondol, lakmusszal mér, az ezópuszi nyelvet figyeli, a „cinkosságot” vizsgálja, az olvasói elvárásokat stb. Az ún. „protokoll-listákat” ellenőrzi, a prózát hozza közel (Mészöly Miklós), az esszét, Illés Endre krétarajzait ízlelgeti. Majd a 76-os év legvitriolosabb statisztikáját idézi Domokos Mátyástól Nagyhatalmi helyzet vagy versírógép? címmel a versekről. A magyar versírógép, verstermés megdöbbenti. Majd a kötet utolsó írásában így összegez: „a megcsontosodott régmúlt kivetése; a nemzedékekben, hagyományszentelte ´ellentétekben´ való gondolkozás; az európai színvonal kiküzdése, eszméink európai sarkítása; irodalmunk ´infrastruktúrájában´ a világhorizontok kapcsolatrendszerének, látásmódjának a bevezetése...” De a léleknek és az irodalmi alkotásnak rengésére figyelő költő verseiben is sok mindent elárul a költőről és mesterségéről: pl. a Gara Lászlónak ajánlott Szállongva tétovázva című versében („a lélek néha visszajár szállongva tétovázva / amely megnyugvást nem talál s mindegyre hazajárna”). Vagy a Magyar irodalom című prózaversében – melyet Pomogáts Béla is kiemel az Ötágú síp című antológiájában –: „Nagyasszony. Hihetetlen karcsú szúnyogderekú, de óriás-fardagályos – s ez a dugó far rovarjellegűvé teszi billegését...” S e prózaversébe belesűríti még a magyar történelmet, sorsot is Csák Mátétól Zápolyáig, „recrudescunt”-tól a pusztuló seregekig. Nagyasszony. „Senki se érti, senki se hallja. Keszkenő-tépdesve csak megy-megy a nagynemzeti nagyromantika vadon erdőrengetegében és eszelősen, a magáét, magának. Mondja-mondja”.
   A költő Határ Győző sohasem különítette el egymástól műfajait: egymás után következtek a kötetében a lírai versek, a regényrészletek, a drámai jelenetek stb. Ez a költői egyéniség sajátos egyetemessége, a műfajok egymásba olvadása. Például az Anibel című regényéből verset emel ki, Hilárion címmel vagy a Csodák országa verses epilógusát külön teszi közzé. Vagy: A Négerballada a Morzsatolvaj című játékból való. A költő hajszálhídjai ezerfelé vezetnek, múltba, jelenbe, távoli világokba, álomba és valóságba, mindent összekötve. A Pepito és Pepita című regénye franciául és magyarul is megjelent, Az Éjszaka minden megnő című regényét – absztrakt regénynek nevezi. Alcíme: Archie Dumbarton. Így kezdi regényét: „Ha valaki bolondja a barkácsolásnak, lexikonnal házaló házaló-vigéc és Archie Dumbartonnak hívják, még akkor is, amikor a norpingtoni Alsó Kertekalja 27. sz. ikervilla elsőemeleti duplahálójában az igazak álmát alussza, akkor mérget lehet rá venni, hogy a szerszámosládájával álmodik.” Pomogáts Béla Határ Győző regényéről írva kapcsolatba hozza a Golghelóghi gondolatvilágával, manicheussatanista bölcseleti elemeivel. Megállapítja, hogy ez kb. egyidejű a „moraliajáték” keletkezésével, s először bűnügyi regényként jelentette meg a jelentős kritikus, Maurice Nadeau Les Lettres nouvelles című könyvsorozatában. (Pomogáts hozzáteszi, hogy ebben a sorozatban olyan jelentős művek láttak napvilágot, mint Borgesé, Gombrowiczé, Kerouacé.) Az Éjszaka minden megnő verssor, a Négyes ikrek című vers álomvilágából való. A történet képtelen, valóság-feletti: a főszereplő könyvügynök arra ébred, hogy valamilyen szörnyű pusztulás miatt az emberiség kipusztul, s ő maradt életben egyedül. Egy ideig városi Robinsonként él, majd új megváltóként, önmagát keresztre feszítve, kínhalált szenvedve – megváltaná az emberiséget. Ebben a regényben a kereszthalál valamiféle parafrázisa illetőleg paródiája figyelhető meg. Határ műveiben, a Golghelóghiban is és az Éjszaka minden megnőben is kudarc, reménytelenség, hiábavalóság uralkodik. Pomogáts Béla regényelemzésében a kozmikus reménytelenség, az apokrif mítosz, a pikareszkféle regényforma jelentkezik. Az elpusztult Londonban csaknem „Chirico” képeire emlékeztető vonásokat vesz észre. Jellegzetes költői szó- és mondatáradat jellemzi a regényt. (Tanulságos Határ Győző szerzői utószava: a regényformáról, az absztrakcióról, Chirico világáról, ridegségéről, írói elmarasztalásáról, filozófiai elmélkedéséről, hazugsággyűjteményéről és szeretetigényéről. Teljesen másfajta kötettel, törekvésekkel lepi meg olvasóit az Álomjáró emberiséggel (1996). Amikor a szerző elküldte munkáját Magyarországra Lakatos Istvánnak, ő nagy meglepetéssel, dicsérettel küldte vissza: „montaigne-i tettnek” nevezi, stílusát, műveltségét, bölcsességét, világosságát emeli ki. A „búboskemence melletti” előszóban a kedves Hazához szól, a magyar rónaságról, nehéz szívvel, Nagymama-kereséssel. Az előszóhoz kapcsolt zárójeles utóiratban az Édes Nagymamának: a Hazát nevezi, „mely a szerző lábát elkampózta”. A kötetben lévő írások közül most a Szögletes zárójel című utóirat-változatot emelem ki, mert az író 1989. november 9-i szerzői estjén hangzott el a Kossuth Klubban. S ez a hazai, budapesti olvasóközönség előtti fontos bemutatkozás, személyes találkozás – Feleségével, Piroskával együtt – számomra azért is fontos, mert az est résztvevője voltam. És a Hajszálhíd című kötetet dedikáltattam a költővel, aki ugyanezt a dátumot írta szavai után. Két verset idézett, egy fiatalkorit, és egy késeit, Seneca-mottóval, a két vers között ötven esztendővel, filozófiai hivatkozásokkal pl. Platontól. Bemutatkozott a költő. Igaza volt, hosszú távollét után jött haza Londonból. Röviden utalt börtönbeli szenvedéseire. Hálásan gondol London „kilátójára”, a világ színházi fővárosára, fél életére, melyet itt, a British Museum könyvtárában, wimbledoni otthonában, ahogy Pomogáts Béla nevezi: „wimbledoni elvarázsolt kastélyában” eltölthetett.
   1956-ban, az októberi forradalom utáni borzongató késő őszi, kora téli időben hagyta el az országot, de a legnehezebb időben sem szakadt meg kapcsolata a magyar irodalommal (kb. két évtizedig a BBC magyar osztályának dolgozott. Irodalomtörténetté álltak össze a nyugati rádiókban elhangzott esszéi, könyvismertetései). Londonban, Wimbledonban „elvarázsolt kastélyában” egy kis Magyarországot, Hongriuscule-t teremtett meg az Edge Hill 12-ben. Egy pillanatra itt álljunk meg: Határ Győző egy kis magyar szigetet teremtett a végtelennek tűnő Angol Nyelvtengerben. (S tegyük hozzá, hogy számos olyan magyar sziget van a világon az Amerikai Egyesült Államoktól a kis Andorráig, ahol az idegen nyelvi környezetben magyar irodalmi alkotások születnek – távol Magyarországtól, az ”hazától.) S Londonban, Határ Győző újra meg újra írni kezd, a fényszedő gépet elindítja, majd a fóliák müncheni út után visszaérkezve különös aranyfedelű kötetekkel, az Ezoteria új darabjával gyarapodnak. A léleknek rengését őrzik ezek a versek, regények, drámák, esszék, ahogy a költő mondja: „valahogyan, odáig, akárhogyan–hazáig, elvergődjek.”
   TÁVIRAT HATÁR GYŐZŐNEK, LONDON, WIMBLEDON, SW19 4lP HONGRIUSCULE,12 EDGE HILL, UNITED KINGDOM––––––––- NAGYON SOK SZERETETTEL KÍVÁNUNK NEKED GYŐZŐ BÁCSI SOK BOLDOGSÁGOT, JÓ EGÉSZSÉGET 85. SZÜLETÉSNAPODON AZ ISTEN ÉLTESSEN SOKÁIG, PIROSKÁVAL EGYÜTT, BARÁTI SZERETETTEL ÖLELNEK MAGYARORSZÁGI OLVASÓID–––––––