Hartay Csaba

A létra tettei

Egy utánfutóval létrát hoznak
Hajlatába dió szorul
S a szilánk alakú reccsenés
Képtelen visszagurulni
A kiindulópontra

Lécnek csapódik a lánc
A létra beledől a fűbe
Próbálom felsegíteni
De már benőtte a gaz
Fokain futónövény-karszalag
Lapulevél-szemellenző
Rángatom tépem
A zajra szélnek bontja
Száraz haját a nádas

Egy elszabadult ballon
A folyó felett

Utánfutóval visznek haza
Előttem nyílnak
Mögöttem omlanak
Az árnyékok a levelek
Ahogy átment az úton
A létra levedlett
Merev léptei
Festékszaggal gomolyognak

Szilencium

Csak ezek a halak
Maradtak itt
Buborékokba köpött
Önarcképekkel

Tekintetük
Sókristályos lencse
Szemforgatva lebegnek
A fák között
Orsó alakú halak
A Berettyó felől érkező
Iszapszag panírjában

Nyers vágy
Látvány és vadászösztön
A leánykollégium kertjében

Hullámzó uszonyok
Kovászos kopoltyúk
Formalin ömlik az ablaküvegre
Tartós ijesztő térhatás

Emlékhúsok
Emlékrögök
Halak
Szilencium

Éles látás

Az éles látás az kell
Egy madár arcát lássam
Tükröződjön a homokban
Mély éjszakák
Tiltott területén

Tükröződjön a hazugság
A bűn a gúny a hamis szerelem
Lássak rendületlenül
S ne mondjam: nem tehetem

Laza vásznak kísérnek
Az elnéptelenedett városrészbe

Utcámban a lelkiismeret
Leszakadt redőnyei
Gesztenye koppan
A kipakolt bútor karfáján
Esemény és hír
Őz és szarvasalakban
Álmomban
Vadad arcát simogatom
Madárarcom fedetlen
Rikoltozva riadok
Víz kell
Éles látás
Szemérmetlen szerelem