Fekete Vince
Mindenható; Via Appia; Nemere Sportegyesület (versek)
Podmaniczky Szilárd
Örök élet meg egy nap (naplórészlet)
Győri László
Két szomorú vers; Tekints le rám, én Istenem; A túlélő; Az énlés éneke; Utoljára, Jeanne d’Arc; Clara d’Ellébeuse (versek)
Varlam Tyihonovics Salamov
Gagarina hercegnő éneke (Soproni András fordítása)
Hartay Csaba
Gyújtsd fel; Nyújtok feléd (versek)
Taródi Luca
Ketrec; Commedia dell’arte (versek)
Margetin István
Csekély fokban veszélyes
Nánia Hanna
Hangpróba (Lírai határtalanságok Lázáry René Sándor néhány elfeledett költeményében)
Füzi László
„Óceániáig hajóztam volna…” (Kovács András Ferenc a Forrásban)
Varga Zoltán
Gondolathoz igazított grafika (Beszélgetés Szoboszlay Péterrel)
Ćurković-Major Franciska
A fák és az ember sorsát meghatározó környezet mint motívum Szabó Lőrinc költészetében
Mărcuţiu-Rácz Dóra
Gyógyítható-e a szégyen? (Bánki Éva: Apjalánya)
Zahuczki Dorottya
Múltjaink könnyei (Takács Zsuzsa: A maradás szégyene)
Ilon Gábor
Portrékönyv (Garas Kálmán: „…személyiségnek lenni a legtöbb”)
Szoboszlay Péter munkái (A címlapon: Cím nélkül – meseillusztráció, 1990)
